Szeretet, avagy Szerelem? III.

A pszichológusok sem maradhatnak érintetlenül. Többek között Judith s. Wallerstein, neves amerikai viselkedéskutató egy vizsgálata során, a kutatási eredményeit a következőképpen összegezte: a boldog kapcsolat/házasság alapja kilenc olyan mindennapos kihívás megoldásán nyugszik, amellyel a nőnek és a férfinak együttesen kell megbirkóznia.

• Örökre megőrzik az első időszak szerelmének emlékét. "Az a képesség, hogy a kapcsolat első benyomásait megőrizzük szívünkben, az életre szóló szerelem feltétele" - állítja Judith S. Wallerstein. A vizsgálatban részt vevő párok közül sokan lelkesen mesélték, hogyan találkoztak először partnerükkel. A házasság művészete abban rejlik, hogy megtartjuk emlékezetünkben a kapcsolatunk kezdetéből származó idealizált képeket, ugyanakkor reálisan látjuk a jelent.

• Élete a házassággal újrakezdődik. Amikor John Lennon feleségül vette Yoko Onot, feladta miatta a Beatlest. Senki sem akarta megérteni, ő azonban megmagyarázta: "A Beatles sokáig olyan volt, mint egy jól működő házasság. Mindenki hozzáadott valamit. Egyensúlyban voltunk. Azonban ez egy kicsit felborult. Amióta Yokoval vagyok, újra megtaláltam ezt az egyensúlyt." Minden házasságban az az első feladat, hogy lelkileg elszakadjunk az addigi családunktól, és létrehozzunk egy új kötődést partnerünkkel. Ahhoz, hogy jó legyen a házasságunk, önálló véleményünknek kell lennie, és hagyatkoznunk kell saját ítélő és döntéshozó képességünkre! A gyermekből házastárssá válás csak akkor lehetséges, ha újragondoljuk a szüleinkkel való viszonyunkat és a velük való konfliktusainkat.

• Készek kompromisszumot kötni. Ha egy férfi mondjuk kutyát és kertes házat szeretne, párja viszont inkább a városban szeretne élni, adott a konfliktus. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha a felek lassan megpróbálják összhangba hozni a terveiket. Például egyelőre a városban maradnak, de ha gyermekeik születnek, vidékre költöznek. Ezzel a kompromisszummal a pár leteheti egy tartósan boldog partnerkapcsolat alapját. A mi és az én közötti egyensúly megteremtésében - vagyis abban, hogy a párok összeegyeztetik jövőre vonatkozó terveiket, és mindkettőjüket kielégítő kompromisszumos megoldást választanak - áll az új egység, a házasság egysége! Az énközpontú gondolkodást a házasságban a Mi-nek kell felváltania. Ugyanakkor ennek a Mi-nek magába kell foglalnia a partnerek bizonyos fokú függetlenségét is!

• Nem hanyagolják el egymást akkor sem, ha gyermekeik lesznek. "Emlékszem, teljesen magamon kívül voltam a boldogságtól, amikor először tartottam kezemben a gyermekemet" - meséli egy boldog házasságban élő férfi. A tanulmányban részt vevő párok életében a gyermek(ek) születése csúcspontot jelentett. Mindannyian elmondták azt is, hogy a gyermekek nélkül egyszerűbb lett volna az életük, de megérte. "A gyermekek összekötnek bennünket, szeretjük őket, de egymást sem hanyagoljuk el." - magyarázta egy feleség. Tehát a boldog párok képesek időnként kilépni szülőszerepükből, és ehelyett a szerető társ szerepét előtérbe állítani.

• Megtanulják kezelni a válsághelyzeteket. A közismert Oscar-díjas színész, Mel Gibson egy időben sokat ivott. Felesége, akivel 17 év házasság kötötte össze, egy idő után azt követelte tőle, hogy menjen elvonókúrára, különben elhagyja a gyerekekkel együtt. Azóta a férfi egy kortyot sem iszik - felesége pedig kitart mellette. Mel Gibsont és Robynt Hollywoodon kívül is mintapárnak tartják. Azaz a boldog házasságokban is vannak konfliktusok, de a partnerek képesek elhárítani a fenyegető veszélyeket.

• A konfliktusmegoldásra is fordítanak időt. Ha nem tisztázzuk a konfliktusokat, fennáll annak a veszélye, hogy a kapcsolat a mindennapok megfeszített ritmusában elsekélyesedik. A házasságok gyakori vitás pontja a függetlenség, a pénz, és a munka. De mi az, ami a jó házasságokat a rosszaktól megkülönbözteti? Az, hogy a párok bizonyos szabályokat állítanak fel a konfliktusok kezelésére: például soha nem fekszenek le úgy, hogy haragban lennének egymással.

• Tudják, hogy a szex és a szerelem összetartoznak. A szex fontosabb, mint ahogyan azt egyesek gondolják. A jó kapcsolatban a szex és a szerelem elválaszthatatlanul összekapcsolódnak - még akkor is, ha a párkapcsolat már régen nem számít újdonságnak. A boldog párok között szinte mindegyikkel előfordult, hogy harcolniuk kellett azért, hogy megmaradjon kapcsolatuk bensőségessége. Ez nem volt könnyű, de elhatározásuk és ragaszkodásuk segített ebben.

• Soha nem unják meg egymást. Uschi Glas színésznő és férje, Bernd Tewaag 24 éve élnek együtt, és 15 éve házasok. Házasságuk titka? "A tisztelet. És az, hogy szabad teret engedünk egymásnak" - mondja Uschi. Az ő munkájához sok szabadságra van szüksége. Férje így gyakran tölti szabadidejét a barátaival, még nyaralni is elmegy velük. Az unalmat ez a pár nem ismeri. A boldog kapcsolatban élő férfiak és nők gyakran a családjukon kívül is tevékenykednek. Szakmájukban nagyon aktívak, ugyanakkor közös érdeklődési területük is van.

• Meghitt kapcsolatban élnek. A sikeres amerikai színész, Dustin Hoffman feleségével, Lisával 18 éve házasodott össze. Így beszél róla: "Mindennap egy kicsit jobban szeretem Lisát. Gyengédsége és megértő szavai erőt adnak nekem az élethez és a munkámhoz." A vigasztalás és a bátorítás a jó kapcsolat/házasság egyik feltétele.

"A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít,
igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész
csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni."
/Balzac/

A felsorolt kilenc pont közül egyik megvalósítása sem könnyű. Ugyanakkor, ha a párok nem tekintik kapcsolatukat/házasságukat befejezett műremeknek, s még nyugalmi állapotban sem veszik természetesnek a kapcsolati/házastársi boldogságot, jó esélyük van arra, hogy hosszútávon is harmóniában éljenek. A recept: csak az vezethet a boldogsághoz, ha készen állunk kapcsolatunkat állandóan újragondolni és a megváltozott körülményekhez igazítani!

A Boldog, és tartós kapcsolat titkát megannyiféleképpen lehet ötvözni. De legfőképp abban rejlik, hogy minél több közös programotok legyen – és szeressétek is azt - együtt. Ezt követően - ami minden bizonnyal a legfontosabb szerepet tölti be, a közös tevékenységekből kiindulva, hogy minél többet kommunikáljatok.. egymáshoz.. egymásról.. mindenről.. bármiről. Mert később majd, a kerekesszékben ülve, nem marad már más, „csak” a beszélgetés, az emlékek felidézése.. mely kifogyhatatlan mennyiséget képez, köszönhetően magatoknak, mert nincs „te vagy én – én vagy te”, csak a „Mi” létezik már.

Az egyes szám lassan feledésbe merül, nem lesz nekem vagy neked, csak nekünk. Nem azt várjuk, hogy megkapjuk tőle, amit akarunk – hanem, hogy megadjuk neki azt, amit nem akar, de szeretne.. amit nem kér, de örülne neki.. amire nincs szüksége, de sóvárog utána. Az elvárás jelentése ismeretlenné válik számunkra. Már nem várunk.. nem elvárunk.. hanem adunk, Önzetlenül, Szeretetből, Szívből. Az elvárás apró jele nélkül.

„Mert sosem leszünk elég fontosak önmagunk számára, de egy társ fontosabbá válik önmagánál is”

És élni kezdünk.

„A Szeretet az, ami elindít egy kapcsolatot, ami a szikrát gyújtja - a Szerelem az, ami fokozza, és a Szeretet az, ami ismét átveszi – és továbbélteti.. a szikrát.”

Szeretet, avagy Szerelem? II.

Néhány évvel ezelőtt Ruth Stafford Peale (1906-2008) írónő, kiadott egy könyvet arról, hogy mit rejt feleségnek lenni. Könyvét igaztörténetre alapozta, a sajátjára – melyben egy boldog házasságot írt le. A remekmű megjelenése után, számtalan olvasói levelet kapott. (És) leginkább olyanok írtak neki, akik nem éltek boldog házasságban. Peal asszony válasza mindegyikük levelére az volt, hogy szerinte a házasság egy olyan kapcsolat, amelyből mind a két fél – és joggal! – három alapvető és örök emberi vágy beteljesülését reméli, és ez a három elemi vágy az egész emberi nem számára érvényes.

Peale asszony így fogalmazza meg őket: „Mindegyikünk partnere számára az első helyen szeretne állni. Nála mindig segítségre szeretne találni. Végül azt szeretné érezni, hogy partnere számára fontos és hasznos. Ez a három dolog szükséges a boldog házassághoz (kapcsolathoz). Nem több, de nem is kevesebb. Ez a három dolog elég is hozzá.”

1. Minden ember arra vágyik, hogy egy másik ember életében az első helyen álljon, számára a legszeretettebb lény legyen. Ez az első alapvető örök emberi vágyunk. Ennek a vágynak a beteljesülése a boldog kapcsolat/házasság első követelménye. Ahhoz, hogy a partner érezze: ez az első hely az övé, szüksége van neki arra, hogy ezt világosan és egyértelműen kifejezzük, bizonyítsuk. Ezeket a Szeretet apró jeleivel tehetjük.

Itt mutatkozik meg igazából, hogy egy jól sikerült házasság első kelléke nem a Szerelmi aktus, nem is a testi eggyéolvadás, hanem sokkal mélyebb érzelmi szférák. Más szavakkal: egy kapcsolat boldogsága nem abban áll, hogy a két partner egy testté válik, hanem sokkal inkább abban, hogy lelkileg válnak, váltak eggyé. Csak és csakis akkor olvadnak majd igazán egy testben össze, ha már lélekben is eggyé váltak. Ezért is nem tehet tartósan boldoggá az „one- night-stand” (egy éjszakai) kaland. A boldog kapcsolatok a lélekben kötődnek, és – sajnos – ott is válnak szét. Ezért is minden attól függ, hogy mennyire tanulják meg a partnerek szavak nélkül Szerelmüket és Szeretetüket kifejezni? Mert a szavak sokszor hazudhatnak, egy apró gesztus, egy tekintet, egy simogatás, egy spontán ajándék soha, és nem is kér sok magyarázatot. Ahol ez hiányzik, ahol ezek hiányoznak, történjen ez a munka túlértékeléséből, vagy tudattalan gondtalanságból és feledékenységből, egykedvűségből vagy egyébből, ott a partnerek a házassági Szerelemtől és Szeretetettől megvonják a táplálékot, és a kapcsolati hűségen naponta keletkeznek – sokszor jóvátehetetlen – apró repedések. Az ilyen kapcsolat vége, végelláthatatlan veszekedések után: a szakítás/válás.

2. A második örök emberi vágy: a partnernél korlátlan segítséget találni. Minden embernek szüksége van egy közösségre, mert segítségre szoruló lény. Ezt magunkon is napról napra megtapasztalhatjuk. Hányszor és hányszor érezzük magunkat „szegénynek” és gyengének, fáradtnak és tanácstalannak, levertnek és tehetetlennek. Ilyenkor szükségünk van egy jótanácsra, egy vigasztaló szóra, bátorításra és támogatásra. Az az igazán jó házas’társ, aki észreveszi azt, hogy a partner segítségre szorul, és azonnal egyértelmű szavakkal vagy jelekkel tudtára adja: „Nem vagy egyedül, itt vagyok melletted, hallgatlak, megértlek, támaszkodj rám, hordozlak, segítelek, amiben csak tudlak.” Ez a másiknak biztonságot és védettséget ad, és ugyanakkor a hála légkörét teremti meg.

”Hallottam egy asszonyról, akinek egy makacs, könnyen lobbanékony, ám mégis igen szeretetreméltó férje volt. Egy pénteki napon igen feldúlva jött haza az irodából, mert az volt az érzése, hogy ott jogtalanul kritizálták. Azonnal az írógép elé ült, és egy igen keményhangú levelet írt munkatársának. Felesége egy szóval sem tartotta vissza. Sőt borítékot és bélyeget is hozott neki, majd azt mondta: „Amúgy is le kell mennem még az üzletbe valamit vásárolni, és mivel a posta mellett megyek el, majd én elintézem a levelet.” És el is intézte – a maga módján. Vasárnap reggel a reggelinél egy óvatos mozdulattal odacsúsztatta férjének a levelet és azt mondta neki: „Ha még most is el akarod küldeni a munkatársadnak, akkor megteheted. Pénteken viszont azt gondoltam, hogy egy kicsivel több időre van szükséged, amíg megnyugszol.” Férje összetépte a levelet, és csak annyit válaszolt neki: „Köszönöm! Mi lenne velem nélküled?””

3. A harmadik örök emberi vágy: érezni, hogy szükség van ránk! Abban a pillanatban, ahogyan az ember azt érzi, hogy szükség van rá, élete új értelmet nyer. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ember élete azonnal értelmetlenné válik, amint azt kell mondania saját magának: „Nincs szüksége senkinek rád. Egy ember számára sem vagy értékes és fontos. Igazából fölösleges vagy ezen a kerek világon.” Az ilyen érzelem elszigetel, elmagányosít és elveszi az életkedvet. Miért van ez így? Mert mindenki elismerésre vágyik. Ki az, aki közülünk ne tudná, milyen fontos szerepet játszik életünkben a megbecsülés, a csodálat, az elismerés, a kitűntetés, a tetszésnyilvánítás? Ezek nélkül semmiféle emberi kapcsolat nem jöhetne létre.

„A partner számára az első helyen állni. Nála mindig segítségre találni. Számára fontosnak lenni. Ez a három dolog szükséges a boldog házassághoz (kapcsolathoz). Nem több, de nem is kevesebb. Ez a három dolog elég is hozzá.”

A meglátások színes skáláját figyelembe véve, politikai szemszögből – említést érdemel Otto von Bismarck (1815-1898) birodalmi kancellár, sajátosan ismertetése a boldog házasság stratégiájáról. Így írt róla: "A házasságban az a lényeg, hogy az erők egyensúlyban legyenek. Mindenkinek szüksége van hatalmi területre. Mindkét embernek bele kell adnia az erejét, hogy nyugodt lelkiismerettel profitálhasson a másikéból." Nem hangzik túl érzelmesen. Mivel azonban Bismarck Johanna von Puttkamerrel kötött házassága ugyanúgy kivívta a kortársak csodálatát, mint a politikája, valami biztosan van benne.

Úgy tűnik nem feltétlenül – csak az érzelmes lélekkel megáldott egyének sajátos meglátása tárhatja fel a hosszú és boldog kapcsolat titkainak fortélyos világát..

Szeretet, avagy Szerelem? I.

Olykor egy és ugyanazon jelentést társítunk mindkét „szónak” („fogalomnak, világnézetnek, megnevezésnek, érzésnek”). Mindamellett, hogy nagy részét, a „szavak” alapvető rokonsága, hasonlósága, hangzása képezi, mint esetünkben az első négy (ill. öt) betű.. csupán ennyi.

A Szerelmünk.. a Szerelem érzetünk idővel, „puszta” Szeretetté formálódik. A „puszta” megnevezés, inkább a szó szerinti pusztát foglalja magába, mintsem a megszokott „pusztán csak szeretet” – lekicsinylés, értéktelenség jelentését. A Szeretet végtelenségét, korlátlanságát jelképezi, a Szerelemmel ellentétben.

A Szerelem, „csupán” egy állomás, egy zárt tér.. egy kis kert, nevezzük bárminek, de nem végtelen, nem tart és nem is tarthat örökké. Úgy tartják, és részben így is van, hogy a Szeretet szinonimái a követezőek lennének: vonzalom, vonzódás, ragaszkodás, kötődés, érzelmi kötelék, odaadás, önzetlenség (stb.) és nem utolsó sorban, a Szerelem. Nem mindenhol lelhető fel ez utóbbi megállapítás, de „sajnos” előfordul. Mint újszerű tévedés, hogy a Szeretetet a Szerelemhez hasonlítják. Ha arra kellene választ adnom – köztes válaszlehetőség nélkül -, hogy van-e köze a Szeretetnek és a Szerelemnek (nagy mértékben) egymáshoz, igen (teljes mértékben) – nem (egyáltalán) válaszlehetőségek mellett, azt felelném: egyáltalán. Értelemszerűen senki sem fog ilyet kérdezni. Tehát pillanatnyilag van köztes, és van is közük egymáshoz.. ha több nem is, de az első négy (öt) betű hasonlósága szemmel látható.

Személyes véleményem, hogy – ha a Szeretethez kapcsolatbeli szinonimát kellene társítani (nem rokonsági, apa –anya –fia –lánya -barát stb., viszonyt értek ez alatt, hanem párkapcsolatit), nyersen fogalmazva, a Megszokást tenném első helyre a szinonima szótárban. A Szerelemérzetet mindössze valakinek a nem-ismerése, a kihívás, a megismerés utáni vágyódás – az emberi ösztön kelti. Meglátni, és megszeretni – van ilyen, nincs ilyen – Van ilyen. Meglátod, és megtetszik/megszereted. A Szeretet pedig tág fogalom, Szeretni lehet a zenét, a napot, az ételt. Akkor miért ne Szerethetnénk valakit első pillantásra, csekély nemes egyszerűséggel. Nem vad - Szerelmi értelemben.

(És) többnyire váratlanul veszi kezdetét egy kapcsolat kialakulásának folyamata, a Szeretetre való esély megadása, és megkapása. Egy röpke szóváltás, egy szelíd mosoly, egy jól-elsütött poén, és máris Szimpátiáról beszélhetünk. Érdekelni kezd a személyisége - minden, ami Ő, és minél többet beszélsz vele, annál kellemesebb a társasága, tehát máris érvénybe lép, a bizonyos szintű Kötődés. Naponta többet gondolsz rá, mert úgy jó neked.. egyre többet kommunikáltok.. jól érzitek magatokat egymás társaságában (és most csak Internetes csevejre gondoltam, személyesen tempósabb). Ezt követően tanakodni kezdesz - ha a virtuális világban ilyen hatással van rád és te őrá, meddig fokozhatnátok még ezt? A csillagos égig? A végtelenségig? Ennél a pontnál már Ábrándozásról beszélhetünk.. Itt már gyepre-fejtünk ill. nem, de már nincs vissza út.. Többet beszéltek arról, hogy Nektek találkoznotok kell, mert már nem elég az Internet, amit azon keresztül átadhattatok, átadtatok egymásnak. Már-már beszámoltok mindennapi ténykedéseitekről.. ha elmész valahová, Ő jár a fejedben, igyekszel haza.. a WC-zés után a kézmosásról is megfeledkezel.. ha elmegy valahová, poénosan de valójában őszinte gondolattal, utalsz arra, hogy siessen "haza", és ő így is tesz, nem azért mert papucsállatka, hanem mert Ő is ugyanúgy érez, mint te.. Ragaszkodás :-“ De még mindig nem találkoztatok. Hogy lehet ez? Talán egy picikét távol vagytok egymástól, nem olyan egyszerű.. és Hiányozni kezd. (És) így tovább és így tovább.. Ez mind-mind a Szeretet egy-egy parányi megnyilvánulása, fázisa. A Vágyakozás fokozatos fejlődése következményeként, a kezdő „érzések”, átformálódnak Szerelemmé.

Világos, hogy valaki megismerésére, kiismerésére egy élet is kevés.. tény, ahogy az is –de csak kevesek számára-, hogy ez teljesen érthető, normális (és a kedvencünk – nekünk embereknek), Logikus. Mert a logika hajt mindnyájunkat, logikát keresünk mindenben. A logika valójában álca, álcája egy kérdésnek, a kérdés pedig a „Miért?”. Mert a „Miért?”-et keressük.. ill. a „Logikát”. Micsoda véletlen, semmi közük egymáshoz, mégis ugyanazon jelentéssel bírnak :-“ Tehát Logikus, hogy valaki megismerésére/kiismerésére egy élet is kevés. Mivel az ember nap mint nap változik, új dolgokat tanul, új dolgokat fedez fel, ezzel egyidejűleg változik a személye, személyisége, a meglátásai, a nézetei, egyre tapasztaltabb lesz, ilyen vagy olyan értelemben. Mert nem csak a világ fejlődik rohamosan –függetlenül attól, hogy előre vagy hátra-, hanem az ember is, ugyanúgy. Ebben a sémában sosem érhetjük utol az illető fél megismerésének lehetőségét, mindig több lépéssel előttünk jár. Talán ha fogantatása percétől egy hullámhosszra lennénk kötve, és minden egyes gondolatát – tapasztalatát és változását megismerhetnénk, talán akkor, utolérhetnénk.. talán. DE biztos, hogy akkor sem :-“ 

Kocka nyelvezettel:

Egy szuperhiper számítógép (legyen például, Zeus Jupiter) megismer egy szuperszonikus fényképezőgépet (legyen Canon EOS 5D Mark II EF 24-105), összejönnek, adagolják egymásnak és egymásba a biteket, bájtokat, kilobájtokat. Megvan a bizonyos kapacitásuk, befogadóképességük (az egyszerűség kedvéért a merevlemezről beszéljünk). De a mai rohanó világban nem csak az adatokat módosítjuk a merevlemezünkön, hanem maga a merevlemezt is lecseréljük, nagyobbra, gyorsabbra, amire pedig régen szükségünk volt, ma már nincs, és töröljük, mert változunk. Megvan egy bizonyos véleményünk, felfogásunk, nézetünk a bizonyos időben, amikor a párunkat "megismerjük”. Megtudjátok egymásról, hogy a Vallási nézetetek X és Y irányba eltér (nem lényeg), na egy bit letudva, jöhet a többi millió bájt, kilobájt, megabájt, gigabájt, terabájt (petabájt, exabájt, zettabájt és yottabájt). Tegyük fel, eljutunk a kilobájtig letudva a bájtot.. nagy haladás! De közben a Vallási nézete megváltozik a kedves párodnak, tehát ismét vissza kell menned a bit-hez, és ezt lehet fokozni a végtelenségig.. Személy szerint így látom logikusnak az "Egy élet is kevés, hogy megismerjünk/kiismerjünk valakit" fogalmat, vagy nevezzük bárminek. De mindezek ellenére, a bit részlegben elég információ található, amely kivetítheti azt a képet az emberünkről, amely alapján eldönthessük, hogy Szerelmünket birtokolhatják vagy sem.

Ezt követően a lépcsőn felfele, már nem a Szerelem érzet az, ami összeköt bennünket, hanem a Szeretet.

„Ne azért Szeress valakit, mert veled van - azért legyen veled, mert Szereted.”

Idővel ez a képlet - pillanatnyi képlet -, tehát akár illúziónak is mondható, de nem gond.. illúziók nélkül nem lenne bátorságunk, a bit-ről a bájt-ra lépni, majd bájt-ról a bit-re, és fordítva.. Ebből következik, hogy a Szeretet fontosabb, mint a Szerelem. Szerelmesek lehetünk néhány hónapig, néhány évig, ha igazán kiváltságosak vagyunk. A Szeretet, ami egy életen át fog kísérni. Annak a tudatosulása, hogy a hosszú és boldog kapcsolat éltető eleme, nem más mint a Szeretet, nem pedig a Szerelem, ill. a Szerelem mint múló „állapot”, mérföldkövet képez. Míg a Szeretet – ezzel ellentétben, elkísér utunkon, legyen az bármilyen hosszú is.

Ebben az értelmezésben, a boldog kapcsolat éltető eleme, a Szeretet. De ez „csak” egy fogalom. Mi az, ami fenntartja mindezt? Ami életre kelti? Ami táplálja az idők folyamán?

Mi a hosszú és boldog kapcsolat titka?