Minden napra egy csipetnyi..

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

*

Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:

- Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.

*

- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?

- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.

- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?

- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.

*

 „Hogy szabaduljak meg a félelemtől? - Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz? - Azt mondod, hogy valójában én ragaszkodom a félelmemhez? Ezzel nem értek egyet. - Gondolj arra, hogy mitől véd meg a félelmed, s majd egyetértesz. Rájössz az ostobaságodra is.”

(Anthony de Mello)

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!..

Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán. 

- Apa nézd, azok ott hátul a fák! 

Az apja elmosolyodott. 

Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését. 

Ismét kiáltás… 

- Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének! 

A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni: 

- Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz? –kérdezték az apját. 

Az idős ember mosolyogva válaszolt: 

- A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot maga körül. 

Tanulság: 

Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!

*

- Látod ott azt a terhes lányt? Megerőszakolták... 
- És azt a fiút, aki most írja a háziját ? Egész előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról... 
- Az az ember ott sebekkel? A hazájáért harcol... 
- Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival. Frissen diplomázott az orvosi egyetemen... 
- Ott egy lány agyonsminkelve. Teljesen önbizalom hiányos, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát... 
- És látod-e azt a zokogó fiút? Az anyja haldoklik... 
- És ott egy lány, aki ócska, riherongy ruhákban jár. A családjának még ennivalóra sem nagyon telik... 
- Látod azt a kövér nőt? Betegségek miatt néz ki így..."

A lét az Szép..

A barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját, és egy csomagot húzott ki belőle,ami selyempapírba volt betekerve. Ez -mondta- nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű. Eldobta a papírt, amibe bele volt téve, és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére.” Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha.” Egy „különleges alkalomra” tartogatta. Rendben. Azt hiszem, ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.

 Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg. Felém fordult és azt mondta: 

„Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra. Minden nap, amit élsz, egy különleges alkalom.” 

Még most is ezekre a szavakra gondolok és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet. Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. 

Több időt töltök a családommal és a barátaimmal, és kevesebb időt dolgozva. Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap. Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha úgy döntök és úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom. 

A szavak, mint az „egy napon...” és a „majd legközelebb...” kezdenek eltűnni a szótáramból. Helyettük, az „érdemes megnézni, meghallgatni vagy csinálni most” kifejezéseket használom. Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt holnap, amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját vagy a közelebbi barátait. Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Arra gondolok, lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. 

Bántana, mert elszalasztottam a lehetőséget, hogy lássam a jó barátaimat, akiket majd meg akartam keresni „egy napon”. 

Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket „majd egyik nap” meg akartam írni. 

Bántana és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyermekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket. 

Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést vagy jókedvet adhatna az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap. Minden nap, minden óra, minden perc... különleges.