"Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit.
Szeresd őt igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól.
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez. Ahol érezheti a melegedet saját magán, hagyd ott megpihenni és égesd el a tüzedben a terheit.
Nézz bele a szemébe. Nézz bele lénye mélyébe és lásd azt, ami ott alszik, vagy ébred.
Nézz bele a szemébe, lásd ott az apáit és nagyapáit, az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt, lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások fölötti hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak.
Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot, lásd ítéletek nélkül, majd engedd el, érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.
És tudd, hogy menedéket keres nálad, engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat, mert méhed van, édes és mélységes kapu van benned, amely elmossa a régi sebeket.
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit, szeresd őt igazán.
Ülj előtte női erőd teljes szépségében, sebezhetőséged lélegzetében, a benned élő kislány ártatlan játékosságában és a halál mélységeiben.
Küldj neki meghívót a virágzásodba, engedd, hogy feléd lépjen és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban, együtt.
És amikor visszahúzódik, mert vissza fog, félelmében elrejtőzik a barlangjában, akkor gyűjtsd magad köré nagymamáidat, engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen, halld a suttogásuk és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon, maradj nyugodt és várd türelmesen a visszatértét, ülj az ajtajánál és énekelj az emlékezés dalát, hogy újra meglágyuljék.
Ne provokáld benne a kisfiút, praktikákkal, játszmákkal, csábítással csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére. Amely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha harcolt. Ez nem női energia.
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya.
Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül. Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek, sírj érte édes folyókat és engedd, hogy a véred haza vezesse.
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit, szeresd őt igazán.Szeresd őt mezítelenül és szabadon. Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira. És köszönd meg neki a lehetőséget, ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken és a csendes erdőkön. Legyél bátor törékenynek lenni és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat.
Engedd, hogy megtartson, hogy felálljon és védelmezzen, dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart, akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek.
Tanítsd arra, hogy megadja magát, azzal, hogy megadod magadat, váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével.
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit, szeresd őt igazán, bátorítsd, tápláld, halld meg, tartsd meg, gyógyítsd meg és cserébe ő támogat és védelmez erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal, mert képes rá, ha engeded, az lesz, akiről álmodsz.
Ha szeretni akarsz egy férfit, szeresd magadat, az apádat, a fiadat, a volt szerelmeidet, az első fiút, akit megcsókoltál és az utolsót, akit elsirattál.
Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett, ahhoz, aki most előtted áll és keresd meg benne a magot, az új magját, a magot, amit táplálhatsz és amiből új világot növeszthettek együtt!"
/Katinka Soetens/
