Képzeld el, hogy 98 éves vagy.. egy tolókocsiban ülsz, mert már járni nincs erőd.. már a lábaid nem bírnak.. a szemed nehéz felnyitni.. a kezed olyan mintha ólomból lennének.. Nincs kihez szólni, a fiatalok szaladnak körülötted, teszik a mókájukat, élnek, rohannak, és közbe-közbe hozzád szolnak.. "hogy vagy?".. Mennek a napok, csak ülsz és mozdulatlanul gondolkodol, emlékezel.. Emlékek maradtak csak neked, már ott a tolókocsiban, a halál küszöbén.. várod, hogy majd talán holnap, elvisznek, ha nem hát marad tovább az emlékezés..Mit érzel?
Megtetted azt amit szerettél volna?
Átélted az érzéseidet?
Kimondtad a gondolataidat?
Elengedted a haragot?
Élvezted az életet?
Emlékszel a szép napfényre minden reggel Neked ragyogott, a fű bársonyos szőnyege csak Neked nőtt.. a fák susogása csak Neked zenélt.. a Madarak csicsergése, csak Neked dalolt..
Figyeltél rájuk? -hogy emlékek maradjanak..?
A gyerekek játéka, kacaja csak Neked szolt.. hogy emlékezz milyen voltál gyerek korban..
A veszekedő házaspár, csak Neked kiabál, hogy emlékezz milyen nem szeretnél lenni, vagy milyen voltál ..
Az utcán rohanó ember csak Neked rohan, hogy lássad lehet lassabban is menni..
Az idősek nyugalomban emlékeznek.. csak Neked..
Hogy lássad emlékeket gyűjtünk egy életen át..
Figyelsz Rájuk? -másképp, hogy fogsz ott a tolókocsiban emlékezni rájuk?
A halál küszöbén..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Üdv olvasó,
Amennyiben megjegyzésed közzétennéd -megkérlek, hogy lehetőleg névvel tedd azt.
Megértésed köszönöm.