"Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélődéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod őket, fájdalmukat enyhíted. Ha belső szépségükben és jóságukban látod őket, akkor átalakítasz és teremtesz. Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül. Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra..
Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz. Először is figyeld
meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részlehajlás nélkül
tanulmányozd hibáikat. Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint
például büszke, lusta, önző és gőgös. A címkézés a szellemi lustaság
jele, mert sokkal egyszerűbb valakire egy címkét ragasztani, mint
egyediségében nézni és látni azt a személyt. A hibákat klinikailag kell
elemezned, más szóval meg kell győződnöd tárgyilagosságodról. Fontold
meg azt a lehetőséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az
egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed,
programozottságod miatt nem szeretsz. Ha a hiba még ezután is ott van,
akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múltbéli
programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a
tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté. Ahogy erre
ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert
tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani.
Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a
kincseket, amelyek ebben a személyben rejtőznek, s amelyeket
idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg. S miközben ezt teszed, figyeld
meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkező változást.
Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott
téged. Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz
és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha
így nézel rájuk. Ha így nézed őket, akkor a szeretetnek sokkal
határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely
cselekedete tudna adni. Mert így átalakítod őket, megteremtetted őket a
szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban
az is átalakul.
Most pedig add ugyanezt az ajándékot
önmagadnak. Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz
nehéz. Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen
idegbetegséget se ítélj meg, s főleg ne ítélj el. Nem ítéltél meg
másokat, s meglepődsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld
meg, tanulmányozd és elemezd őket a jobb megértés végett, ez szeretethez
és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is
átalakított ez a furcsán szerető beállítottság, hozzáállás, amit
magadban érzel saját magad iránt. Ez a beállítottság belőled ered,
belőled jön és árad minden más élőlény felé."
(Anthony de Mello)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Üdv olvasó,
Amennyiben megjegyzésed közzétennéd -megkérlek, hogy lehetőleg névvel tedd azt.
Megértésed köszönöm.