Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk. Szélesek
az útjaink, de szűkek a nézeteink. Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk. Nagyobbak a házaink, és kisebbek a
családok. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több az oktatás, de kevesebb az értelem. Több az
ismeret, és kevesebb a megértés. Tele vagyunk szakértőkkel, de tele vagyunk
problémákkal is.
Több az orvosság, de kevesebb az egészség. Túl
sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül költekezünk. Hamar
felidegesítjük magunkat, későn fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl
keveset olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán imádkozunk. Megsokszoroztuk
az anyagi javainkat, de közben elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl
keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk. Tudjuk azt, hogy hogyan
teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy
hogyan is élünk valójában. Könnyebben jutunk el a Holdba, mint a szomszéd
ajtajáig.
Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk rejlő űrt. Egyre nagyobb,
de nem jobb dolgokat viszünk végbe. Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a
lelkünket. Az atomokat szét tudjuk rombolni, de előítéleteinket nem.
Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet
tervezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunk gyorsnak lenni, de nem tudunk
várni. Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek egyre több információt
tárolnak és számtalan másolatot küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet
beszélgetünk egymással.
A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyra nőtt
emberek, és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés és a nehéz emberi
kapcsolatok korszakát éljük.
Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás. Egyre
szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.
Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el”
árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos emberek korszaka.
Eljött a mindentudó tabletták korszaka:
stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.
Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit
a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk, amikor a modern technika egy
ilyen üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll:
megváltoztatjuk az életünket, vagy töröljük az üzenetet.
Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a
szeretteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek. Szóljatok egy jó szót
azokhoz, akik most őszinte rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek
hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.
Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert
ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és nem kerül semmibe.
Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire
szeretitek őket.
Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat
elfeledtet.
Fogjátok meg egymás kezét, és élvezzétek ki azokat
a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert eljön az a nap, amikor ezek az
emberek már nem lesznek mellettetek.
Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást, hogy
beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok mindazt, amit el szeretnétek
mondani.
Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a
lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.
Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész, George
Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor.
