Gondolatainkat mi alakítjuk..(?!)

"Azt hiszed, bárkit is segíteni fogok? Nem! Ne várd tolem, hogy bárkinek is a segítségére legyek! Arra sem számítok, hogy bárkinek kárt okozok. Ha téged kár ér, azt te okoztad; és ha segítség, azt te adtad. Valóban te! Azt hiszed, az emberek segítenek téged? Nem. Azt hiszed, az emberek támogatnak téged? Nem.

..A lényeg az, hogy a legtöbb dolgot, amit érzünk és gondolunk, saját magunk idéztük a fejünkbe, beleértve azt is, hogy az emberek segítenek nekünk.

Azt hiszed, azért segítenek az emberek, mert szereted oket? Nos, újságot mondok neked. Sohasem szeretsz senkit. Csupán szerelmes vagy abba az eloítélettel és reménnyel teli gondolatba, amelyet arról a személyrol alkottál. Gondolkozz ezen egy percig! Soha nem vagy szerelmes senkibe; abba az eloítélettel teli gondolatba vagy szerelmes, amelyet arról a személyrol alkottál. Hát nem ez az, ahogyan kiábrándulsz a szerelembol? 

Másként fogod fel, ugye? "Hogy okozhattál ilyen csalódást, amikor annyira bíztam benned?" - mondod valakinek. Valóban bíztál bennük? Soha nem bíztál senkiben. Ezzel ne gyere nekem! Ez a társadalmi agymosás része. Soha nem bízol senkiben. Csupán az ítéletben bízol, amelyet arról a személyrol alkottál. Szóval mirol is panaszkodsz? Tény, hogy nem szereted azt mondani: "Pocsék volt az ítéletem." Ez nem túl hízelgo számodra, ugye? Inkább így szólsz: "Hogyan okozhattál ilyen csalódást?"..

Nem megoldás az sem, ha lemondasz..

"Áltatod magad, valahányszor elítélsz valamit, vagy lemondasz valamirol.

Valahányszor lemondasz valamirol, örökre hozzákötodsz a dologhoz, amelyrol lemondtál.

..amikor elítélsz valamit, örökre hozzátapadsz. Amikor küzdesz valami ellen, örökre hozzákötodsz. Mindaddig, amíg küzdesz vele, erot adsz neki. Annyi erot adsz neki, amennyit arra fordítsz, hogy küzdj ellene. "Fogadnod" kell tehát a démonjaidat, mert amikor küzdesz ellenük, akkor erot adsz nekik.

Amikor elítélsz valamit, hozzákötodsz. Az egyetlen módja annak, hogy kikerülj belole az, hogy keresztülnézel rajta. Ne ítéld el, nézz keresztül rajta! Értsd meg valódi értékét, és nem lesz szükséged arra, hogy elítéld, vagy lemondj róla; egyszeruen megválsz majd tole. De - természetesen - ha ezt nem látod, ha hipnotizált voltodban azt hiszed, hogy nem leszel boldog ez, az vagy amaz dolog nélkül, akkor megragadsz benne.

Ha megértenéd, egyszeruen kihunyna a vágyad iránta. Azaz: ha felébrednél, egyszeruen kihunyna a vágyad iránta!" 

"Nagyon értékes vagy!.."