"A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá.
Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
-
Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. -
Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész
holmit vásárolnak a kereskedőknél. De
mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.
Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz
szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából
nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása.
De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz..."
