Rúgd ki az életedből ezt a 8 szokást és légy végre boldog!..

Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Lehet, hogy ezeket a szokásokat észre sem veszed, vagy éppen csak nem tulajdonítasz nekik semmiféle jelentőséget. Egy kis panaszkodás itt, talán egy kis pletykálkodás ott, a fontos teendők elnapolása amott….

Az utóbbi időben többször is felvetődött, hogy az emberek miért tesznek különös dolgokat akkor is, ha attól cseppet sem lesznek sem boldogabbak, sem elégedettebbek, sőt egyenes károsan hatnak rájuk ezek a szokások.

Az emberi elme hihetetlen bonyolult szerkezet, de általános következtetéseket mégis lehet levonni annak érdekében, hogy aki akar fejlődni, és tenne is érte, annak legyen mibe kapaszkodnia.

Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami az összes többinél erősebben hat: és az a félelem érzése. Bár azt lehetne mondani, hogy az embert sokkal inkább a szeretet motiválja, mint a félelem, de ez hazugság lenne…

A félelem (bármi is képezi a tárgyát) az, ami olyan szokásokra vesz rá minket, melyek teljesen idegenek tőlünk, hűtlenné tesznek magunkhoz, és boldogtalanságot teremtenek.

Minél több rossz szokást tartasz meg, és gyakorolsz, annál inkább a rabjukká válsz, mígnem a végén azonosulsz velük, és a kritikákra már csak a válladat leszel képes rángatni (mintha egy mocsárban süllyedtél volna el): “Ok, de hát én ilyen vagyok…”

A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.

Az emberek nagy részét inkább a félelem motiválja, semmint a szeretet.

1. Panaszkodás

Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata?

Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!

2. Pletykálkodás

Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet?

Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.

3. Halogatás

A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt?

Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!

4. Szüntelenül csak a munka

Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: ”Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?”

Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.

5. Felesleges kiadások

Azt hiszem, ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre.

Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.

6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások

Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. “Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról.” (Graffiti).

Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.

7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány

A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni.

Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)

8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn

Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni?

Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben…

(forrás / motivator.ma)

Nem érdekel..

Nem érdekel, miből élsz.

Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

BITCH AIR - A KURVAJÁRAT..

  

Most hétvégén egy legénybúcsúban volt szerencsém részt venni. Egy főiskolai haverom ugyanis úgy döntött, becsukja a szemét és beleugrik abba a szakadékba, aminek az alján a házasság intézményének sziklái várják. Ezek a sziklák előbb vagy utóbb, de szét fogják zúzni a srácot ,de ő tudja mire vállalkozik, de most nem is ez a lényeg. Az arc divízió igazgató egy brókercégnél, ami a legénybúcsú gazdasági nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a buli költségvetése minimum 6 számjegyű volt. A srácnak van egy kurva nagy tetőtéri lakása a belvárosban ahol zajlott ez az egész dzsembori, szóval hála Istennek nem kellett a Ráday utca- Teréz körút- budapesti szórakozóhelyek útvonalat végig járnunk „this is the last day of my life” világ szánalma pólóban, mint ahogyan erre sajnos sor került tavaly nyáron. Legénybúcsús házibuli a világ legkirályabb párosítása. A piával nem volt gond, mert ez az állat vett egy rekesz Black Velvetet meg Bacardit, és mindenki hozott magával legalább egy üveg valamit ajándék gyanánt, vagy ha másért nem, hogy attól a piától menjen földre. Minden buliban így ebben is volt egy igazi fasz, akiről igazából senki nem tudja, hogy az Istenbe is keveredett ide, de általában az ünnepelt valamilyen rokonáról van szó ilyen esetekben, és ez természetesen most sem volt másképp. Ekkora világfaszát én még  nem láttam, mert ez az állat képes volt a BARÁTNŐJÉVEL megérkezni egy 2 literes kólával a kezében, de bazmeg úgy, hogy  a csaj akit hozott az ismerte a menyasszonyt. Nem tudtuk hirtelen eldönteni melyikünk verje agyon ezt a gyökeret, de azt hiszem a házigazda magára vállalta ezt a szerepet, majd finoman megmondta a csajnak, hogyha a kapunál balra fordul akkor könnyebben talál taxit. De ilyet bazmeg én még nem láttam, hogy valaki elhozza a csaját egy legénybúcsúra. Ezek után már tényleg csak azt vártam, hogy mikor veszi elő a szalvétába csomagolt szendvicsét ez az idióta, amit magának kent meg otthon. Mindenki családjában vagy baráti körében van egy vállalhatatlan barom, aki bármikor képes az ilyen húzásokra, és akit  ugyan nem akarunk meghívni, de mégsem mondhatjuk azt, hogy „te figyelj most, hogy már lassan fél 7 van és a sört is megtaláltad a hűtőben, mutatkozzál már be, miközben veszed fel a kabátodat”... Elképesztő volt ezt végig nézni. Nehezen tettük túl magunkat ezen a sokkon, de a legénybúcsú nem állhat meg alapon ittunk tovább, és haladtunk az este elkerülhetetlen és egyben legjobb része felé, amikor is lassan megérkeznek a kurvák.  Gábor nem szarozott evvel sem, ugyanis egyből kettőt rendelt. A csajok 20 és 22 évesek voltak, és úgy néztek ki, mint bármelyik lány az Ötkertben vagy éppen az ELTE vagy a KVIF folyosóin. Nem véletlenül említettem meg ezeket  a helyiségeket, mert amiért ezt a bejegyzést elkezdtem írni az igazából innentől kezd majd értelmet nyerni…

A lányok fejenként 30 ezret kaptak, amiben benne volt egy műsor, tejszínhab evés a megfelelő helyekről, és egy közös fél óra amit Gáborral töltöttek el egy szobában felváltva, magyarul amíg az egyik bent volt nála, addig a másikkal bizonyos összegért cserébe azt csinálhattunk amit akartunk. Érdekes egy élet, de ők legalább felvállalva teszik azt, amit a többi csaj éjszakáról éjszakára megtesz csak éppen pénz nélkül, vagy esetleg egy üveg Martini pezsgőért és egy asztaltársaságért. Én még nem fizettem  szexért soha és nem is tervezem, mert nekem valahogy nincsen gusztusom lefeküdni egy kurvával, bár volt egy érdekes esténk Dave-el amikor a felszedett csajról kiderült, hogy prosti. Nem részletezem mi történ még azon a bizonyos éjszakán, inkább leírnék egy számomra sokkal érdekesebb és tanulságosabb beszélgetést, amit az egyik legénybúcsús lánnyal folytattam le, akit hívjunk csak Andinak. Mielőtt belekezdenék a beszélgetés leírásába, a történet egészét nézve tudnotok kell, hogy én egy időben benne voltam az éjszakai életben. Láttam nagyon sok mindent, átéltem jó pár dolgot, rázós estét, tanúja voltam beszélgetéseknek és olyan történéseknek, amiket előtte egyszerűen elképzelni sem tudtam volna. Megismertem az éjszaka lányait, szal azért tisztában vagyok mi folyik az éjszakai Budapesten este 10 és reggel 8 között.

Pár éve még belülről szemléltem ezt a világot és az éjszakát körülvevő embereket, úgyhogy pontosan tudom mi folyik az ügynökségeknél, az álomkerületben, és úgy általában az olyan szórakozóhelyeken ahol a pult forgalma meghaladja az 1 millió forintot egy este alatt. Kanyarodjunk vissza kicsit a legénybúcsús Andira, mert rajta keresztül fogjátok megérteni azt, hogy miről is beszélek. Andi 20 éves Szolnoki lány aki jelenleg a Corvinus egyetem Gazdálkodástudományi karára jár és másodéves hallgató. Két éve költözött fel Budapestre, azóta itt él. Amikor ezt megtudtam nyilván nem voltak kérdéseim, mert pontosan tudom ez hogyan is működik. Láttam ennek a folyamatait, és azt kell mondanom megértem ezeket a csajokat. Mert miről is van szó ? Vidéki lányok kezdeni akarnak valamit az életükkel ezért felköltöznek Budapestre. A legtöbbjük az egyetem vagy a főiskola miatt, de van, aki csak úgy simán feljön mert vagy nincsenek lehetőségei, vagy nem bírja a vidéki légkört. 

Maradjunk az egyetemi példánál. Az esetek 80%-ban a szülők nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudják támogatni a gyereket. Ott van ugye a kollégium, de annál rohadtabb dolog kevés van, úgyhogy marad az albérlet + rezsi amit fizetni kell. Enni is kéne valamit, és azért mégiscsak a legszebb fiatal évekről beszélünk. Ilyenkor azért kötelezőek a bulizások is, és akkor még ruházkodásról, pótvizsgadíjakról, tankönyvekről és személyes igényekről még nem is beszéltünk. Ha a szülő nem tudja támogatni a gyerekét akkor saját magának kell megkeresnie a pénzt. Valami fos diákmunka 400 forintos órabérért, ami kimerül a szórólapozásban, krumplisütésben, vagy valami adatrögzítő mocsárban.  A hulladék diák melókon kívül bevételi forrásként még szóba jöhetne az ösztöndíj is, de röhejes összegekről beszélünk ilyenkor, mert az mi, hogy egy 4,7-es átlagra kap valaki 22.500 Ft-ot !!! Ebből kéne megélni 18-19-20 évesen Budapesten + a fenti költségek. Az első szóba jövő normálisabb meló az a hostesskedés, és itt is kezdődik a sztori. Promócíó a Milkának, vendégek üdvözlése lakástrend kiállításon, nincs is ezzel semmi probléma és ezzel meg is lehet keresni a napi 6-10 ezer forintot. Igen ám, de ezek csak a beugró munkák, a hostesskedés legalsó kasztja. Ezútán jönnek a valóban fizető munkák, és aki szép arra hamar felfigyelnek és beajánlanak nekik olyan munkákat ami ugyan több pénzel jár, de a pénz emelkedéséért cserébe nyílván nekik is több mindent kéne bevállalniuk és bizony rengetegen be is vállalják. Magával ragadó spirál ez, és a pénz illatánál erősebb drogot még nem nagyon találtak ki. Egy lány minél szebb annál exclusiveabb rendezvényekre, partikra hívják meg hossteskedni, ahol már jelen vannak azok a cápák is akik sikeresek az életben, és a pénzük által szinte bármit megkaphatnak. Pénz találkozik a női szépséggel, és egy sikeres férfi életével. Ugye nem kell levezetnem ezt az egyenletet ahhoz, hogy úgy nagyjából mindenki tudja mi lesz a végeredmény. Forma-1-es munkák, privát céges bulik, belépő ez a egy olyan világba ahol a legnagyobb gondot már nem a tandíj befizetése és a 30 ezres albérlet kifizetése okozza. Innentől kezdve viszont már a lányokon múlik, hogy mennyi pénz áramlik hozzájuk és itt még mindig nem arról van szó, hogy pénzért kellene szexelniük.

Mint mondtam minden a hostess munkákkal kezdődik és akiben megvan a hajlam vagy egyszerűen csak a több pénz utáni vágyakozás, az  előbb utóbb igent fog mondani először csak egy fotózásra, majd egyre kevesebb ruhával.  Itt két felé válik az út és mindenki eldöntheti merre akar menni. Nagyon kevés lány mondja azt hogy neki ennyi elég köszöni szépen, mert aki már idáig eljött az nem fog visszafordulni. Főleg úgy nem, hogy az igazán nagy pénzekről csak ezután beszélhetünk. A másik út a már említett cápákkal való megismerkedés és az abban rejlő lehetőségek kihasználása, míg a harmadik út az erotikus munkák. Utazások és annyi pénz egy nap alatt, amit „rendes” munkával 1 év alatt sem tudna megkeresni. A pénz látványa nagyon sok mindenre képes és egyre több mindenbe megy majd bele, és kap cserébe egy olyan színvonalú életet, hogy amikor mérlegre teszi a jelenlegi életvitelét nem igazán lesznek kérdései, mert a válaszokat megkapja Deák Ferenctől és a 100 eurós bankjegy barokk stílusú építményeitől. Andi is ugyanezt az utat járja be éppen, csak ő nem a kamera előtt csinálja hanem a mindennapokban.

Rohadt egy dolog ez egyébként, mert nagyon nehéz belőle kiszállni pontosan a pénz miatt, mert ha hozzászoktál egy életszínvonalhoz azt kurva nehéz ám leadni. Megkeresel 1 hónapban 6-8 ezer eurót van aki többet is. És ha be is fejezed a sulit akkor majd eljárkálsz állásinterjúkra, hogy megkapj egy állást havi 140-ért + cafeteria ? Sok élet megy tönkre ezen a ponton mert ezt a munkát nem lehet sokáig fejben bírni és innentől egyenes az út a kokainhoz ami segít elviselni ezt az egészet. Voltam én már olyan lakásban ahol három pornós csaj lakott együtt és láttam milyen körülmények között élnek mert teljesen tönkre vágta őket a kóla az alkohol és az éjszakai élet. Sokan nem csak  a melót nem tudják elviselni hanem a hirtelen rájuk szakadó mennyiségű pénzt sem, és még reggelizni is a Friday’s-be járnak. Szomorú dolgok ezek de hát mindennek ára van és úgy döntöttek ők kifizetik. Nem sok mindenben vagyunk nagyhatalom, de nőkben és bulikban mindenképpen. Természetesen az is nyílt titok mindenki számára, hogy a legtöbb, és főleg ezekben az új típusú és nagysikerű casting és massage pornókban (Bangbros, ReallityKings, Publicinvasion,Woodman) többségében magyar lányok szerepelnek és a forrás kimeríthetetlenek tűnik. Mondok egy példát csakhogy milyen számokról is beszélünk. Lakik egy külföldi csávó a Duna parton, akinek egy szállítmányozó cége van a Hamburgi kikötőben. Jól kapaszkodjatok most meg… A csávó egy ügynökségtől kapja a lányokat heti 6 alkalommal, de a srácnak annyi kikötése van, hogy 23 év alatti lányokat küldjenek neki, és hozzá egynél több alkalommal nem mehet ugyanaz a lány, magyarul ha már egyszer megvolt egy lány azt neki többet nem küldhetik ki. Nem tudom érthetően fogalmaztam-e, szóval a srác heti 6x kefél különböző csajokat ÉVEK ÓTA úgy, hogy 2x ugyanaz nem mehet !!!!! Ez az első lényeges pontja ennek a bejegyzésnek. Mit gondoltok hány lány kell ahhoz, hogy ki tudják elégíteni ennek és még ki tudja hány ilyen arcnak az igényeit ?  Itt még nem beszéltünk a városunkban tartózkodó külföldi üzletemberekről, a magyar felső vezetők céges privát partijairól, a legénybúcsúkról, az elképesztő mennyiségű masszázs szalonokról, a szórakozóhelyek angyalairól, azokról a lányokról akik már külföldön vannak, a magyar átlagpolgár fogyasztásáról vagy a pornó világáról.

Több tíz ezer fiatal lány kell ehhez, és ezek a lányok itt élnek közöttünk. Vajon honnan jönnek ezek a csajok akik kielégítik ezt a keresletet. Amikor azt mondtam ezek a lányok közöttünk élnek, akkor azt bizony úgy értettem, hogy teljesen átlagos csajok a szomszédból. És ez a legdurvább, hogy ezek a lányok közelebb vannak hozzátok mint azt bárki gondolná. Személyesen ismerek olyan lányokat (igen többet) akiknek barátjuk van évek óta, sőt dolgoznak is mellette, de havonta 2-3 alkalommal elmennek egy Londoni üzletemberhez kefélni. Kap érte 300 eurót és megy haza a barátjához a „barátnőimmel csajos estét tartottunk„ kifogással. Nem kevés ilyen van, és higgyétek el nem 10 nem 20 és nem 100 lányról beszélek aki ezt csinálja. Most majd biztos jön az, hogy nagyon sajnálnak, hogy ilyen körökben mozgok ahol én csak ezt látom.  De azért én megkérdezném, hogy egy suliba járó szülői támogatás nélküli huszon 1-2 éves lánynak mégis honnan az Istenből van pénze végig fesztiválozni egy nyarat, vagy úgy mégis az a 65.000 forintos Guess táska és Dior napszemüveg mégis miből van ? Hihetetlen és felfoghatatlan számú átlagos külsejű lányokról beszélek én itt, amiket egy úgymond külsős fel sem foghat és én ezért nem is hibáztatom.  A modell ügynökségek és a rendezvényszervező irodák fele ezzel foglalkozik, és olyan mindenki által ismert hálózatok közvetítenek lányokat Európába vagy akárhova Budapesten, amiket én itt most nem szeretnék megnevezni.

Hostess munkák, portfolió fotózás, vagy egy ingyenes sminkelés... Tök mindegy hogyan, de a lényeg, hogy begyűjtsék a lányok elérhetőségeit, és előbb vagy utóbb, de felkínálják nekik először csak a fotózást, és akikben van hajlandóság azoknak minden mást is, míg egyszer csak ott találják magukat külföldön, és megkeresnek hetente több ezer eurót. A lánykereskedelem már rég nem úgy zajlik mint régen stricikkel és kizsigerelt kurvákkal. Legális keretek között bonyolítják ugyanazt az ipart mint régen, csak több százszoros haszonnal ráadásul úgy, hogy ez a lányoknak is maximálisan megéri, így a win win szituácíó miatt sosem fog borulni a bili, de ez nincs is senkinek sem az érdekében. Kint vannak 2-3 hetet Ausztriában egy multimilliomos fasz 3 napos medencés buliján, majd hazajönnek mert kezdődik a vizsgaidőszak. Ilyen mennyiségű pénznek nem sokan mondanak ellent, főleg úgy nem, hogy már lassan társadalmi presztízs pornósztárnak vagy kurvának lenni. 2009-ben megismertem egy Kuvaiti csajt, aki Hollandiában és Belgiumban dolgozott kurvaként, majd ahogy az lenni szokott szintet lépett és most már ő közvetíti ki a lányokat külföldre. Elmondta nekem a folyamatokat és a pofám leszakadt azoktól amiket hallottam. Mindenki máshogyan gyűjti be a lányokat, ő speciel a kiemelt kategóriás szórakozóhelyeken szedi őket össze. (Apropó szórakozóhelyek és azok angyalai, ha már szóba hoztam, akkor röviden miről is van szó. A klubok dekoratív lányokat alkalmaznak egy- egy estére, akiknek az a feladatuk, hogy minél több sráccal meghívassák magukat koktélokra, pezsgőkre így generálva minél nagyobb forgalmat a pultban…)

  

Azok a bizonyos kurvajáratok tehát amik sűrűbbek mint egy Budapest-Gödöllő menetrendszerű járat a Volánbusznál. A főbb célállomások kivétel nélkül gazdag üzletemberek, hírességek, vagy simán olyanok akik ki tudják fizetni a 4-500 euró körüli óradíjakat. Olaszország, Németország, a Benelux Államok, Svájc, Oroszország, és persze a csúcs Dubai. Az Arab Emirátusok említésével meg is érkeztünk a kurválkodási piramis legtetejére, mert  ültem én már olyan 5-ös BMW-ben ami egy nyár alatt lett megkeresve a sivatagban. Mindenki tisztában van azzal, hogy itthon kik is képviselik ezt a vonalat, hiszen elég csak Eindhovenre gondolnunk, az  ezüstlányra, a horvát magyar barátságra, néhány Playmate lányra, vagy éppen civis városra akinek „barátja” vagyonát tavaly több milliárd forint körüli összegre tették. Ilyenkor mindig meghatódom az őszinte szerelem mindent elsöprő erejében. 

A kurvaság fogalma már rég nem azt takarja, és nem azt jelenti amit régen. Itt már nem a Rákóczi téren álló lecsúszott alkoholista életmódról beszélünk aki leszop egy kanna tablettásért, és nem is a rendelésre házhoz jövő prostiról van szó. Paris Hilton és a 2000-es évek új jelentést adott ennek a fogalomnak és teljesen átírta a kurvaságról kialakított képet. Exclusive partyk, elegáns szállodák, utazások, és magas életszínvonal jellemzi ezt az életmódot egy drága köntösbe csomagolva amin a pénz a masni és a kokain a kisérő kártya. A férfiak fejében sokszor már meg sem fordul a gondolat hogy kurvát tart, mert egy jó nő az oldaladon ugyanolyan státusz szimbólum mint egy Aston Martin vagy egy Crystal pezsgő amit meg kell fizetni. A fenti lányok azért tehetik meg amit tehetnek mert van rájuk kereslet és ha van akkor miért ne csinálnák ? Ja hogy erkölcsi megfontolásokból aham persze… Az úgynevezett celebvilág jelentős része csinálja ezt. Énekesek, színésznők, akik felemelkedésükért bármit megtennének,  és olyanok is akikről nem is gondolnátok. De ha nem hinnétek nekem, akkor nyugodtan tudjátok be ezt egy tébolyult hülyegyerek képzelgéseinek.  

Átalakult ez a világ, és amikor megkérdeztem Andit mit érez amikor le kell feküdnie egy olyan fostalicskával akivel nem akar, azt válaszolta őt ez már nem érdekli, mert olyan mintha kezet fogna valakivel. A mindennapok hétköznapi lányai, akik úgy élnek közöttünk és úgy csinálják ezt az egészet ki-ki vérmérséklete szerint, hogy észre sem vesszük. Mert ott buliznak velünk 4broban, mellettünk ülnek a vállalati gazdaságtan órán, vagy éppen egy barátnő akiről azt hiszitek, hogy ismeritek, de egy valamit azért ne felejtsetek el. Egy nő titok nélkül nem létezik, mert egy nő titkok nélkül nem lenne nő…

(forrás / lifetilt.hu)

10 dolog, amit a pozitív emberek soha nem tesznek!..

1. Messziről kerülik a mérgező emberek társaságát

A pozitív emberek nem hagyják, hogy a negatív, mérgező az emberek lehúzzák őket. Ehelyett olyan más pozitív beállítottságú emberekkel veszik magukat körül, akik szórakoztatóak és inspirálóak.

Mi értelme is lenne mások kipletykálására, panaszkodásra, kritizálásra fecsérelni az időt? A pozitív emberek tudják, hogy erre a kérdésre nem is lehet igazából rendes választ adni.

Nem mondanak le a terveikről a “realitások” miatt

2. Nem a legrosszabbra számítanak

Egy csomó probléma nem is létezne ma, ha a negatív emberek nem találták volna ki őket. A pozitív emberek tudják, hogy a rossz kimenetelt várni szerencsétlenséget okoz. Nem aggódnak előre megválaszolhatatlan kérdések miatt, mint pl.: “Mi van ha nem fog kedvelni?”. Ha ilyen gondolatuk van, maximum a vállukat rántják meg: “Hm… ezzel ő fog sokat veszíteni!”. Vagy mielőtt bárkit is megbízhatatlannak ítélnének meg, őszintén  megpróbálnak róla mindent megtudni.

3. Nem engedik, hogy a negatív gondolatok eltérítsék a gondolkodásukat

A pozitív emberek nem engednek utat a kórus önpusztító, negatív gondolatoknak. Amikor egy negatív gondolat halad át a fejükön, akkor emlékeztetik magukat erre: “nem akadályozhatom meg, hogy egy madár a fejem felett elrepüljön, de azt igen, hogy fészket rakjon rá”.

4. Nem kínozzák magukat minden kis hiba miatt

A pozitív emberek nem tartanak minden kis hibát szörnyű, végzetes kudarcnak. Amikor valami újat próbálnak meg, tudják, hogy nem biztos a siker. Viszont a hibák felismerése (ugyanis a hiba csak egy tanulási lehetőség, semmi több) segíti a pozitív embereket a hatalmas sikerek elérésében, mert szeretnek tanulni és fejlődni.

5. Nem felejtik el az apró emlékeket sem

Könnyű elfelejteni a kis dolgokat? Természetesen. De a pozitív emberek nem teszik a felejtést szokásukká. Ehelyett hálát éreznek minden áldásért, nem számít, milyen nagy vagy éppen kicsi is az. Tudják, hogy ha nem képesek boldognak lenni azzal, amijük most van, akkor több dolog birtoklásától sem lesznek boldogabbak.

6. Nem mutogatnak másra

A pozitív emberek már rég rájöttek, hogy az életüket csak és kizárólag ők irányítják, így a felelősséget sem teszik át mások vállára. Nem hibáztatják a rossz közlekedést, ha elkésnek; ha pedig valamit elfelejtettek, nem találnak ki mindenféle kifogásokat. A pozitív emberek nem állítják azt sem, hogy nem tudnak segíteni, ha ez nem igaz.

7. Nem mondanak le a terveikről a “realitások” miatt

A “realitás” (vagy valóság) a legtöbb ember számára úgy hangzik, mint egy szörnyű hely, ahol az álmok meghalnak. A pozitív emberek tudják, hogy bármi lehetséges, ha következetesek és folyamatosan haladnak előre. Ezért képesek arra, hogy megírják saját valóságukat, és az álmaikat megéljék.

8. Nem hiszik, hogy az élet tökéletes

A pozitív emberek nem görcsölnek a tökéletesség elérésére, mert tudják, hogy azt elérni egyszerűen nem lehetséges. Amikor négy éve otthagytam az utolsó állásomat (azóta teljesen a saját magam ura vagyok), úgy éreztem: “Ez életem egyik legszebb, legtökéletesebb napja!”.

Az a nap, ami a szenvedélyem megtalálásának és a kitartó tanulás gyümölcseként ért be, valóban hihetelen volt. Tökéletes volt? Vissza nézve koránt sem, de akkor, abban a pillanatban igenis az volt. Meg mertem tenni, amit mások nem, és megérte. A pozitív emberek tudják, hogy ha nem tesznek meg minden nap egy lépést előre, még a pillanatnyi tökéletességet is elmulasztják.

9. Nem unatkoznak

Az unalom az a hely, ahol a kreativitás, az inspiráció, és a termelékenység meghal. A pozitív emberek képesek lenyűgözni mindenkit maguk körül. Felfedezik a világot, képesek mindig lelkesedni valamiért, és annyi kérdésre választ keresni, amennyire csak lehet. Hogyan is unatkozhat valaki, ha még arra sem talált választ, hogy a testét alkotó atomok hogyan jöttek létre sok milliárd évvel ezelőtt? Az élet tele van megfejtésre váró csodákkal!

10. Nem várnak “valami”-t a “semmi”-ért

A pozitív emberek nem esnek áldozatául az “így tudsz gyorsan lefogyni” vagy az “ezzel a módszerre gazdagodhatsz meg gyorsan” ámításának. Tudják, hogy ahhoz, hogy valamit elérjenek, valóban tenni is kell (akár sokszor és sokat). Azonban a pozitív emberek ezt a munkát nem nyűgnek, vagy kötelező robotnak érzik, hanem a siker érdekében szükséges teendőnek. A pozitív emberek tudják, hogy a siker néha gyorsan jön, máskor kicsit várat magára, de megéri. Tényleg megéri.

(forrás / motivator.ma)

12 dolog, amit elkerülnek a mentálisan erős emberek..

1. Soha nem sajnáltatják magukat

A top menedzsereket, sztár vállalkozókat soha nem látod, hogy sajnáltatnák magukat. Ők azok, akik megtanulták, hogy felelősséget vállaljanak tetteikért és az eredményeikért, és tudják, hogy gyakran az élet sem igazságos. Képesek kilábalni a nehéz helyzetekből, és hálásak a tanulságokért.

Ha kiderül, hogy valami nem sikerült elsőre, legfeljebb ilyeneket hallasz a szájukból:“Nem gond, megoldjuk!” , “Na, majd legközelebb sikerül!”

2. Nem félnek a változástól

Elfogadják a változásokat, és szívesen állnak a kihívások elé. A legnagyobb “félelemük”-et nem a változás jelenti, hanem az egyhangúság, és hogy elbizakodottakká válnak. A változások azonban éltetik őket, mert mindig képesek maguknak bebizonyítani, hogy még mindig ők a legjobbak.

3. Nem panaszkodnak a körülményekre

A sikeres, mentálisan erős emberek, nem panaszkodnak a rossz közlekedésre, elveszett poggyászra, vagy a többi emberre, mert felismerik, hogy ezekre a tényezőkre általában nincs ráhatásuk. A rossz helyzeteket felismerik, ahogyan azt is, hogy a megoldást mindig a saját válaszuk és a hozzáállásuk jelenti, és persze kihasználnak minden lehetőséget a megoldásra.

5. Nem aggódnak más emberek véleménye miatt

Sőt, őket sem hallod, hogy másokról rossz véleményt mondanának. A mentálisan erős ember arra törekszik, hogy kedves, udvarias, határozott, és tisztességes legyen, örömet okozzon másoknak, de ha kell, nem fél kiállni magáért. Így lesznek ők végül azok, akik stresszes helyzetben is képesek megmutatni másoknak a helyes utat.

6. Nem félnek kockázatot vállalni

Hajlandóak kockázatokat mérlegelni, és vállalni: ez persze nem azt jelenti, hogy hanyatt-homlok fejest ugranak valamibe, vagy éppen ostoba kockázatokat figyelmen kívül hagynak.

Ez az erő segít abban, hogy az egyén képes legyen alaposan mérlegelni a veszélyeket és az előnyöket, teljes mértékben értékelni a lehetséges hátulütőket, és még a legrosszabb forgatókönyvet is végiggondolni, mielőtt intézkedést hozna.

7. Nem ragadnak le a múltban

A mentális erő nem a semmiből jön, hanem a múltban megtanultakból, megtapasztalásokból és kihívásokból származik. Az ilyen erővel rendelkező emberek, képesek legyőzni a korábbi csalódások hátráltató emlékképeit és nem ragad le a fantáziálásban. Ez az, ami a legtöbb energiát adja a mindennapokban és megteremti az optimális jelent és jövőt!

8.  Nem követik el ugyanazokat a hibákat újra és újra

Albert Einstein szerint az őrület definíciója:

“Az őrület definíciója, ha ugyanazt a dolgot újra és újra megtesszük, de mindig eltérő eredményt várunk.”

Ugyanazon tetteket hajtjuk végre újra és újra, miközben reméljük, hogy ezúttal más és jobb eredmény fog születni, mint amit korábban tapasztaltunk. A mentálisan erős ember teljes felelősséget vállal múltbeli viselkedéséért és hajlandó tanulni a hibákból.

9. Nem veszik zokon mások sikerét

Az igazán erős jellemmel rendelkező személyek valódi örömet és izgalmat éreznek mások sikerei miatt is. Nem féltékenykednek vagy sértődnek meg, amikor mások nagyobb sikert érnek el ugyanakkora teljesítmény mellett. Nem csüggednek el, hanem kétszer akkor erővel küzdenek a siker érdekében, mint mások.

10. Nem adják fel egy kudarc után

Még a legnagyobb vállalkozók is hajlandók elismerni, hogy a korai erőfeszítéseik sok kudarcot hoztak számukra. A mentálisan erős emberek hajlandóak arra, hogy újra és újra elinduljanak a siker felé vezető úton, mindaddig, amíg a kudarcok során megtapasztalt dolgokat le nem győzik, és közelebb nem kerülnek a végső céljukhoz.

11. Nem félnek az egyedülléttől

A mentálisan erős jellemek élvezik, sőt kincsnek tartják azt az időt, amit egyedül tölthetnek el. A nyugalmat, a csendet arra használják fel, hogy feltöltődjenek, és még produktívabbakká váljanak. Ez nem azt jelenti, hogy nem boldogok másokkal, viszont szívesen vannak egyedül is.

12. Nem várnak azonnali eredményt

Legyen szó akár egy edzés tervről, táplálkozási módszerről, vagy induló vállalkozásról, az ilyen emberek hosszú távra rendezkednek be. Ők jól tudják, hogy az azonnali eredmények ritkán jönnek. Ők azok, akik az eredményeket a siker felé vezető úton apránként mérik, és meg is ünnepelik minden mérföldkőnél. Megértik, hogy a valódi változás időbe telik.

4. Nem siklanak el az apró részletek felett

Feltűnt neked, hogy a listában a 3-as után az 5-ös pont jött, és kimaradt a 4-es? Fontos tanulság: a mentálisan erős jellemek számára az apró részletek is fontossággal bírnak, mert a siker titkát sokszor pont egy apró hiányosság felismerése mutatja meg.

(forrás / motivator.ma)

Egy apa levele kislányához..

Dr. Kelly Flannigan terapeuta rengeteg olyan nővel találkozott már, akik a tökéletes férfiról álmodoztak. Ezen felbuzdulva írt egy levelet az összes nőnek címezve, de mindenekelőtt kislányának szánva gondolatait, lényegre törően körbejárva mindazt, amit egy férjnek nyújtania kell szíve választottjának.

    „Drága Aranybogaram,

    Édesanyád és én nemrég felütöttük a Google-t egy választ keresve. Félig begépelve a kérdést, kidobta a legnépszerűbb keresések listáját- ez állt a lista tetején: hogyan tartsuk fenn a férfi érdeklődését?

    Riasztó volt. Számos cikket átfésültem, ami arról adott tanácsokat, hogyan legyél nőies és kívánatos, hogy mikor vigyél neki szendvics helyett inkább sört, és hogyan éreztesd vele okosságát és felsőbbrendűségét.

    Ez felháborított.

    Kicsim, nem a te feladatod, nem is volt és soha nem is lesz az, hogy „fenntartsd az érdeklődését.”

    Kislányom, a te feladatod egyedül csak az, hogy tudd mélyen a lelkedben- ott azon a megingathatatlan, elutasítástól, veszteségtől és egótól zavartalan helyen-, hogy te megérdemled az érdeklődést (ha még emlékszel arra, hogy mindenki más is megérdemli az érdeklődést, az élettel vívott harcod már megnyerted – de ezt majd egy másik levélben mesélem el).

    Ha tudsz bízni ebben az értékedben, akkor a szó legszorosabb értelmében vonzó tudsz lenni és egy olyan fiút találhatsz, akit nem csak érdekelsz, hanem aki egész életét hajlandó ebbe az érdeklődésbe befektetni.

    Kicsim, most arról a fiúról szeretnék beszélni, akinek nem kell fenntartani érdeklődését, mert tudja, hogy érdekes vagy:

    Nem érdekel, ha felkönyököl az ebédlőasztalra – hacsak nem veszi észre a ráncot az orrodnál mikor nevetsz, és nem tudja majd levenni róla a szemét.

    Nem érdekel, ha nem tud majd velem golfozni – ha tud játszani a gyerekekkel, akiket adsz neki, és kedvét leli mindabban, amiben rád hasonlítanak.

    Nem érdekel, ha nem a pénztárcájának él – ameddig a szívét követi, ami mindig visszavezeti hozzád.

    Nem érdekel, ha izompacsirta – ha ad neked teret, hogy fejleszthesd azt az erőt, ami a szívedben van.

    A legkevésbé sem érdekel, kire szavaz – ameddig minden reggel téged választ az otthon becsületének és a tisztelet helyének a szívében.

    Nem érdekel a bőrszíne – ameddig életetek vásznára a türelem, az áldozat, a kiszolgáltatottság és gyengédség ecsetvonásaival fest.

    Nem érdekel, ha ilyen vagy olyan vagy semmilyen vallásban nem nevelkedett – amennyiben arra nevelték, hogy értékelje azt, ami szent és tudja, hogy az élet minden pillanata és minden pillanat veled szent.

    És végül Kicsim, ha belebotlasz egy ilyen emberbe és semmi közös nem lesz benne és bennem, a legfontosabb dolog mégis közös lesz:

    Te.

    Mert végül is Drágám, a legfontosabb dolog, amivel „fenntarthatod érdeklődését”, az az, hogy önmagad vagy.

    Az örökké érdekelt srác,

    Apu.

(forrás: google)

Minden napra egy csipetnyi..

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

*

Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:

- Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.

*

- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?

- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.

- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?

- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.

*

 „Hogy szabaduljak meg a félelemtől? - Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz? - Azt mondod, hogy valójában én ragaszkodom a félelmemhez? Ezzel nem értek egyet. - Gondolj arra, hogy mitől véd meg a félelmed, s majd egyetértesz. Rájössz az ostobaságodra is.”

(Anthony de Mello)

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!..

Egy 24 éves fiú bámult ki a vonat ablakán. 

- Apa nézd, azok ott hátul a fák! 

Az apja elmosolyodott. 

Egy fiatal házaspár ült mellettük és figyelték a fiú nagyon gyerekes viselkedését. 

Ismét kiáltás… 

- Apa nézd, a felhők olyanok, mintha velünk jönnének! 

A fiatal pár nem tudott már tovább ellenállni: 

- Miért nem viszi el a gyerekét egy jó elmeorvoshoz? –kérdezték az apját. 

Az idős ember mosolyogva válaszolt: 

- A kórházból jövünk. A fiam vakon született, és csak pár nap telt el a műtét óta. Ma van az első napja, hogy láthatja a világot maga körül. 

Tanulság: 

Minden embernek megvan a maga története. Ne ítélkezzünk felettük, ne bántsuk őket, mert nem tudhatjuk, hogy mit éltek át, vagy mi történt velük. Az igazság néha megdöbbentő is lehet!

*

- Látod ott azt a terhes lányt? Megerőszakolták... 
- És azt a fiút, aki most írja a háziját ? Egész előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról... 
- Az az ember ott sebekkel? A hazájáért harcol... 
- Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival. Frissen diplomázott az orvosi egyetemen... 
- Ott egy lány agyonsminkelve. Teljesen önbizalom hiányos, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát... 
- És látod-e azt a zokogó fiút? Az anyja haldoklik... 
- És ott egy lány, aki ócska, riherongy ruhákban jár. A családjának még ennivalóra sem nagyon telik... 
- Látod azt a kövér nőt? Betegségek miatt néz ki így..."

A lét az Szép..

A barátom kinyitotta a felesége komódjának fiókját, és egy csomagot húzott ki belőle,ami selyempapírba volt betekerve. Ez -mondta- nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű. Eldobta a papírt, amibe bele volt téve, és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére.” Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha.” Egy „különleges alkalomra” tartogatta. Rendben. Azt hiszem, ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.

 Odament az ágyhoz és odatette a fehérneműt a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni. A felesége éppen akkor halt meg. Felém fordult és azt mondta: 

„Semmit ne tartogass egy különleges alkalomra. Minden nap, amit élsz, egy különleges alkalom.” 

Még most is ezekre a szavakra gondolok és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet. Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. 

Több időt töltök a családommal és a barátaimmal, és kevesebb időt dolgozva. Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap. Felveszem az új ruhámat, ha az ABC-be megyek, ha úgy döntök és úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom. 

A szavak, mint az „egy napon...” és a „majd legközelebb...” kezdenek eltűnni a szótáramból. Helyettük, az „érdemes megnézni, meghallgatni vagy csinálni most” kifejezéseket használom. Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt holnap, amit mindannyian olyan könnyen veszünk. Gondolom hívta volna a családját vagy a közelebbi barátait. Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérni, hogy elsimítsa az elmúlt dolgokat. Arra gondolok, lehet, hogy elment volna enni valami kínai ételt, ami a kedvence. Ezek azok a kicsi meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. 

Bántana, mert elszalasztottam a lehetőséget, hogy lássam a jó barátaimat, akiket majd meg akartam keresni „egy napon”. 

Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket „majd egyik nap” meg akartam írni. 

Bántana és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyermekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket. 

Most próbálok nem késleltetni, továbbküldeni vagy elrakni semmit, ami nevetést vagy jókedvet adhatna az életünknek. Mindennap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap. Minden nap, minden óra, minden perc... különleges.

Korunk Paradoxona..

Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk. Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink. Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van. Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk. Nagyobbak a házaink és kisebbek a családok. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több az oktatás, de kevesebb az értelem. Több az ismeret, és kevesebb a megértés. Tele vagyunk szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.

Több az orvosság, kevesebb az egészség. Túl sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, este későn fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán imádkozunk. Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közben elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk. Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan is élünk valójában. Könnyebben jutunk el a Holdba, mint a szomszéd ajtajáig. Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk végbe. Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket. Az atomokat szét tudjuk rombolni, az előítéleteinket nem.

Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunk gyorsnak lenni, de nem tudunk várni. Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek egyre több információt tárolnak és számtalan másolatot küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet beszélgetünk egymással.

A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyranőtt emberek és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.

Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás. Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.

Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el” árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos emberek korszaka.

Eljött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.

Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk, amikor a modern technika egy ilyen üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll: megváltoztatjuk az életünket, vagy töröljük az üzenetet.

Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek. Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.

Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és nem kerül semmibe.

Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek őket.

Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat elfeledtet.

Fogjátok meg egymás kezét és élvezzétek ki azokat a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert eljön az a nap, amikor ezek az emberek már nem lesznek mellettetek.

Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást, hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok mindazt, amit el szeretnétek mondani. 

Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.

Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész, George Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor. 

                                                                                                (George Carlin- The paradox of the time)

Kedves gyermekem..

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.

Ha leeszem a ruhámat., ha nem tudok rendesen felöltözni.. légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot., ne szakíts félbe., hallgass végig. Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban., adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre.. hogy egyél jókat, öltözködj szépen.. hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát., adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson, és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges, és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám.

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem. Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni... nyújtsd a kezed., ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni, hogy meg akarok halni., ne légy dühös., egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem. Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked. Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.

Csak addig menj haza, míg haza várnak..

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,

Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább, vissza - vissza tartanak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK!

                                                                                         (A-c, A-c)

Az összetört tükör..

     Főiskolai előadások és hosszú értekezletek végén gyakran hangzik el a kérdés: "Van valakinek kérdése?" Akkor, amikor a hallgatóságot már úgyis elárasztották információval, és különben sincs több idő  Ilyenkor az embernek biztosan lenne egy-két kérdése. Például: "Mehetünk már végre?" vagy "Mi a fenére volt jó ez az egész értekezlet?" vagy "Hol lehet itt inni valamit?"  A gesztus célja gondolom az, hogy az előadó jelezze vele, mennyire nyitott, de ha valóban felteszel egy kérdést, az előadó is, a közönség is gyilkos tekintettel néz rád. És mindig akad egy hülye - egy stréber idióta -, akinek van kérdése. Az előadó pedig válaszol rá. Azzal, hogy nagyrészt elismétli azt, amit egyszer már elmondott. 

    De ha még maradt egy kis idő  és egy kis csend támad a felszólítás után, általában fel szoktam tenni a kérdések kérdését: "Mi az élet értelme?" Az ember sohasem tudhatja, hátha valaki tudja rá a választ, és nagyon bánnám, ha lemaradnék róla, csak mert túl nagy a társadalmi gátlásom ahhoz, hogy én tegyem fel a kérdést. Amikor viszont felteszem, rendszerint abszurd húzásnak tekintik - az emberek nevetnek, bólogatnak, összepakoljak a cuccaikat, és az értekezlet ezzel a nevetséges megjegyzéssel véget is ér. Egyszer, egyetlenegyszer történt csak meg az, hogy feltettem a kérdést, és komoly választ kaptam rá. Olyat, mely máig emlékezetes a számomra.

 Mindenekelőtt el kell mondanom, hol történt, mert maga a színhely is különös jelentőséggel bír. Görögországban vagyunk. Egy Gonia nevezetű falu közelében, Kréta szigetének egyik sziklás öblében áll egy görög ortodox rendház. Mellette, a rendház által adományozott telken működik egy intézet, amelyet az emberek közötti megértésnek és megbékélésnek, különösen pedig a németek és a krétaiak egymáshoz való újbóli közeledésének szenteltek. Valószínűtlen feladat, tekintve a háborús idők keserű emlékét. A helyszín azért lényeges, mert az épület a malemi kis tábori repülőtérre néz, ahonnan a náci ejtőernyősök megszállták Krétát, és ahol a parasztok konyhakéseket és kaszákat forgatva megtámadták őket  A megtorlás rettenetes volt. Egész falvak lakosságát állítottak sorba és lőtték agyon, amiért megtámadták Hitler elit alakulatait. 

    Magasan az intézet fölött temető van, benne egyetlen kereszt, amely a krétai partizánok tömegsírját jelöli. Az öböl túloldalán pedig, egy másik hegyen van a náci ejtőernyősök katonai temetője. Az emlékműveket úgy helyezték el, hogy mindenki lássa őket  és örökké emlékezzenek az eseményre. Végül is a krétaiak egyetlen fegyvere a gyűlölet maradt, és sokan megesküdtek, hogy ezt a fegyvert soha nem fogják letenni. Soha többé. 

    A történelem eme vészterhes díszletei között, ezen a helyen, ahol a gyűlölet sziklája vastag és kemény, törékeny paradoxon egy olyan intézet léte, amelyet a háború ejtette sebek begyógyítására hoztak létre. Hogy került ez ide? A válasz egy férfi neve. Alexander Papaderoszé.   Filozófusdoktor, tanár, politikus, athéni lakos, de ennek a földnek a szülötte. A háború végeztével arra a meggyőződésre jutott, hogy a németek és a krétaiak sokat nyújthatnak egymásnak - sokat tanulhatnak egymástól. Hogy példát mutathatnak. Mert ha ők képesek egymásnak megbocsátani és alkotó kapcsolatot létrehozni, akkor minden nép képes rá.

    Hogy rövidre fogjam a történetet, Papaderosznak sikerült. Az intézet valóra vált - eszmecsere terepe lett az iszonyat színhelyén -, és valóban alkotó együttműködés forrásává vált a két ország között. Már több könyvet is írtak azokról az álmokról, amelyek azáltal váltak valóra, amit az egyik nép a másiknak adott e helyen. 

    Mire én az egyik nyári ülésszakra az intézetbe érkeztem, Alexander Papaderosz már élő legenda volt. Elég volt egy pillantást vetni rá: energia, fizikai erő  bátorság, intelligencia, szenvedély és lendület sugárzott belőle  Amikor pedig elbeszélgetett, vagy kezet rázott vele az ember, vagy jelen volt, ahol beszélt, megtapasztalhatta kivételesen felvillanyozó emberségét. Kevés férfiú ér fel saját hírnevéhez, amikor közelebbről megismeri az ember. Alexander Papaderosz kivétel ez alól. A görög kultúrával foglalkozó, és a Papaderosz által Görögország minden vidékéről meghívott értelmiségiek és szakemberek vezette kéthetes szeminárium utolsó délelőttjének utolsó előadásán Papaderosz felemelkedett a terem végében álló székéről, előrement  ott megállt az egyik nyitott ablakon beözönlő ragyogó görög napfényben, és kinézett. Mi pedig követtük a tekintetét az öblön át egészen a német temetőt jelző vaskeresztig. Azután megfordult. És előadta a rituális gesztust: - Van valakinek kérdése? Csend ülte meg a termet. Ez a két hét egy egész életre elegendő kérdést vetett fel, de pillanatnyilag csak a csönd létezett. 

- Nincs kérdés? - Papaderosz tekintete végigpásztázott a termen. Nos jó. Föltettem a kérdést. 

- Dr. Papaderosz, mi az élet értelme? 

A szokásos nevetés jött válaszul, mindenki indulásra készen mocorgott. Papaderosz kezével csendet intett, és hosszasan rám nézett, szemével azt firtatva, komolyan kérdeztem-e. A szememből pedig azt olvasta ki, hogy igen. 

- Rögtön válaszolok a kérdésére.  Nadrágzsebébõl elővette tárcáját, egy darabig egy bőr pénztárcában kotorászott, aztán kihalászott egy apró, kerek tükröt, nagyjából akkorát, mint egy negyeddolláros. És a következőket mondta: 

- Kisgyermekkoromban, a háború alatt nagyon szegények voltunk, egy eldugott faluban éltünk. Egy nap az úton találtam egy darabokra tört tükröt. Egy német motorbiciklit lőttek ki azon a helyen. - Megpróbáltam összeszedni a tükör összes darabját, hogy összerakjam, de lehetetlen volt, így csak a legnagyobb darabot tartottam meg. Ezt itt ni. Aztán egy kövön kör alakúra csiszoltam. Játszani kezdtem vele, mint valami játékszerrel, és elbűvölt az, hogy olyan sötét helyekre tükrözhetem vele a fényt, ahova a nap sohasem sütött be - mély lyukakba, repedésekbe és sötét beugrókba. Sportot űztem abból, hogy fényt bocsássak a legeldugottabb helyekre is. 

- Megtartottam a tükröcskét, és ifjúkorom üres pillanataiban elővettem  És újra elfogadtam a játék nyújtotta kihívást. Amikor férfivá értem, rájöttem, hogy ez nem egyszerűen gyermekjáték, hanem annak a metaforája, hogy mit is kezdhetek az életemmel. Rájöttem, hogy nem én magam vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény - az igazság, a megértés, a tudás - létezik, és sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm. Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami a rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba - az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberekben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem. Ez az én életem értelme. 

    Aztán fogta a tükröcskéjét, óvatosan tartva befogta az ablakon beáramló nappali fény sugarait, és az arcomra meg a padon összekulcsolt kezemre irányította. 

    Sokat elfelejtettem már abból, amit azon a nyáron a görög kultúráról tanultam. De emlékezetem tárcájában még ma is ott hordok egy kicsiny kerek tükröt.

Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk..

Tény: A vadlibák csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.

Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti õt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.

Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.

Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben biztassák.

Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.

Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.

Túróczy Zoltán: Tanács..

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...