A világot nem úgy látjuk...

A világot nem úgy látjuk, ahogy az van, hanem úgy, ahogyan mi vagyunk.

/forrás: Epiktétosz/

Vonzás (t)örvénye...

Nem az kapja meg a jó dolgokat akinek szüksége van rá, sem az aki kívánja, sem az aki kiérdemelte, vagy igazolta azt kemény munkával. A jó dolgokat mindig az kapja meg, aki összhangba hozza magát velük. Ebben a rezgésekből álló Univerzumban minden a rezgések összhangjáról, vagy annak hiányáról szól.

*

Bármilyen hazugságot az igazságoddá tehetsz, a Vonzás Törvénye ebben is együttműködő. Kitalálhatsz egy furcsa elképzelést, fókuszálhatsz rá az időd nagy részében, és a Vonzás Törvénye elkezdi leszállítani neked a bizonyítékokat. Veheted példának a világ legszörnyűbb történéseit, lovagolhatsz rajtuk naphosszat, ezzel pedig eléred, hogy ezen történések rezgésének esszenciája aktivizálódjon benned, a valóságod pedig kezd átalakulni ennek megfelelően.

A kérdésünk az, hogy -a Törvény értelmében- miért ne választhatnál olyan nézőpontokat, ami jó érzéssel tölt el amikor rájuk gondolsz? Miért ne vehetnéd példának a világban zajló örömteli eseményeket és történéseket, hogy azok rezgési lényegét aktiváld magadban?

Ne használd kritériumként azt, hogy azért fókuszálsz valamire mert igaz. Oly sok minden igaz a világban, amit nem akarsz belevonni a rezgéseidbe. Az erőszak igaz, a rák igaz, a nyomor igaz. Akarsz belőlük? Az odafigyelés igaz, az egészség igaz, a bőség igaz. Akarsz belőlük?

a

A kritérium az legyen a nézőpontokat illetően, hogy olyan dolgokra rögzítsd a figyelmed ami érzelmi megkönnyebbülést ad, ami kilazítja a lelkedet. Persze szabadon dönthetsz úgy is, hogy ezzel ellentétes irányú perspektívákból nézed a világot. 

A döntés a tiéd...

/forrás: Abraham-Hicks/

Ha valaki rosszúl érzi magát...

Ha valaki rosszul érzi magát, azért van így, mert nem jó számára a környezete. Ha találok egy halat a magas fűben, nem antidepresszánst adok neki, nem terápiára küldöm, hanem rohanok vele vízhez, ahol újra boldog lesz. Manapság mindenki azt javasolja: dolgozz magadon és újra boldog leszel. Szerintem a környezeten kell dolgozni, olyat teremteni, amiben boldogok lehetünk. Dolgozhatunk magunkon akármennyit, ha rossz a környezet, amiben élünk. Dolgozhat magán akármennyit a jegesmedve is az állatkertben, soha nem lesz boldog.

/forrás: Feldmár András/

Ha azt gondolod, hogy...

Ha azt gondolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és azután rögtön rájössz, hogy a víz milyen, forró vagy hideg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit! Amikor csinálsz valamit, csak csináld! 

/forrás: Seung Sahn: A zen iránytűje/

Nem lehet mindenhol...

Nem lehet mindenhol őszintének lenni.
Viszont minél őszintébbé válunk,
annál könnyedebb
és felszabadultabb
a létélmény.

Elsősorban
önmagammal szemben kell
őszintévé válnom.
A legtöbb esetben
olyan régóta kondicionált
a környezetünk hazugságra,
hogy már azt is elhisszük,
amit gondolunk.

Ha elkezdjük visszafejteni,
hogy mi az,
amit szívből látunk,
amit szívünk szerint cselekednénk,
illetve mi az,
amit a gondolataink,
az elménk diktál,
akkor a vizsgálódásból adódó
feszültség,
az ellentétes nézőpontok
ütközése
rettenetes érzéseket kelthet.
Ezért a legtöbb esetben inkább
tovább hazudunk magunknak,
tovább hazudunk mindenki másnak.

Ugyanis az őszintévé válás
annyit tesz,
hogy megszűnünk abban
a formában létezni,
amiben eddig tapasztaltuk magunkat.
Lebontjuk a hazugság játszmáiból
táplálkozó szerepeinket.
Sok esetben ilyenkor
a körülöttünk lévők eltávolodnak,
az egész környezetünk lecserélődhet.

Annak idején elkezdtünk hazudni,
hogy csökkentsük a szenvedést,
és most intenzíven megnöveljük.
Szembesülünk sok olyan dologgal,
ami elől anno a hazugságba menekültünk.

Van, akinek nem is lehet igazat mondani,
hiszen a súlya alatt összeroppan.
Tapintat nélkül az őszinteség kegyetlenség.

Mégis, ami felszabadít,
nem más, mint az őszinteség.
A hazugság csupán látszólagos szabadságot ad,
ám lényegében élőholttá tesz.

Ha szabadok akarunk lenni,
és nem a szenvedést szaporítani
önmagunkban, a világban,
akkor lépésről lépésre
le kell leplezni
az összes játszmát,
ami mögé elbújtattuk a valóságot.

Ezáltal teret adunk,
hogy felismerődhessen az,
akik valójában vagyunk.
Ez az igazi szabadság.

/forrás: Szalai Mara/

Néha ki kell várnunk egymást…

Néhányan azt mondják, hogy a szerelem minden akadályt legyőz. De olyan is van, hogy ez nem igaz. Előfordul, hogy időbe telik, amíg egymásra találunk.

Oh, a rossz időzítés…

Hányszor, de hányszor hallottuk már, vagy tapasztaltuk meg személyesen, hogy egyszerűen nem jönnek össze a dolgok.

Ilyenkor tudjuk, hogy azért, mert nem kell megtörténnie.

Néhányan úgy gondolják a szerelem legyőz mindent. Távolságot, fájdalmat, magunkkal hozott sérüléseket, időt, teret, pénzt, mindent.

De mi történik akkor, ha ez nem így van? Amikor a szerelemnek is idő kell, hogy beérjen, vagy, hogy odaérjen hozzánk.

Ilyenkor el kell engednünk egymást.

Aki tényleg törődik veled könnyen lehet, hogy úgy dönt, nem lép tovább. Könnyen lehet, hogy azt gondolja most nincs itt az idő, hogy a problémáival, az életével, a hozott sérelmeivel terheljen. Mert tudja, hogy meggyógyulni neki kell. Egyedül.

Elképzelhető, hogy ez a valaki felismeri, hogy te nem tudod őt elfogadni. Nem most. Nem így. Nem tudsz adni, pedig szeretnél.

Ezért inkább tovább áll. Lehet, hogy ez a szeretet legőszintébb formája?

Azt bizonyítja, hogy ÖNMAGÁT nem akarja minden áron boldoggá tenni.

A kapcsolatoknak fejlődniük kell, ez pedig idő. Mindig. Ha valakinek épp összetörték a szívét, vagy érzelmileg megközelíthetetlen találkozhat bármilyen kedves emberrel, valószínűleg nem lesz jó vége. Ilyenkor jobb félre állni.

Annak ellenére, hogy az ember szinte bármire képes, vannak olyan helyzetek, amikor az időzítés igenis fontos. Amikor nem lehet nekivágni bárminek, akárminek, már csak azért sem, mert védenünk kell a másik embert is.

Egy gyász közepén ritkán leszünk szerelmesek.

Egy tragédia után nehezen tudunk mosolyogni, egy külföldi költözés közepén ritkán tudunk leülni kávézni.

Igenis vannak helyzetek, amelyek nem alkalmasak egy új kapcsolat kibontakozásához.

De az a helyzet, hogy ha TÉNYLEG egymásnak szántak benneteket, akkor ez nem számít.

Akkor, ha évek múlva is, de egymásra fogtok találni.

Akkor folytatni tudjátok ugyanott, ahol abbahagytátok, mintha mi sem történt volna.

A múltatok talán elválasztott benneteket, de a jövőtök összeköt.

Ha együtt kell lennetek visszataláltok egymáshoz.

És akkor mindketten azt tudjátok nyújtani, amire szükségetek van. A szerelmet, amit mindketten megérdemeltek.

/forrás: www.goodstuff.hu/