Játszunk boldogságot!..

Csapjuk be egymást, hogy

szeretjük a másikat.

Utánozzuk a kézen fogva 

sétáló néniket és bácsikat.

Képzeljük el milyen lenne,

ha mind ez mégis megtörténne.

Például külön kéne válnunk,

s hogy a szívünk csak ettől félne.

Mondjuk, hogy én kívánlak,

és Te is csak rám vársz.

Szemeim behunyom,és látom

hogy az oltár előtt Te állsz.

Eddig tetszik a játék?

Szerintem egész kellemes.

Képzeld, hogy a kapcsolatunk 

érzéki komoly, és egyszerre szellemes.

Játszunk még? Benne vagyok.

De ígérd meg hogy nem csalsz.

Például mondd, hogy csak akkor 

hagysz el engem, mikor meghalsz.

Ugyan, dehogy morbid ez,

hiszen csak játszunk.

Hidd el mások szemében, most

két vidám kisgyereknek látszunk.

Van egy ötletem, alapítsunk

egy gyönyörű családot.

A sok törődést majd Én,

a szeretetet pedig majd Te állod.

Várj, képzeljük el, hogy már

mindketten idősek lettünk.

És hogy a szerető családunkért 

mindent megtettünk.

Tessék? Máris menned kell?

De, mondd most miért mész?

Azt ígérted nem hagysz el,

hisz most jön a legjobb rész.

…

Már nem játszunk többé igaz?

legalább egy kicsit boldoggá tehettelek.

Már csak azt sajnálom tiszta szívből,

hogy a nagy játék közben

teljesen megszerettelek…

/Chucky Hewitt/

A hülyeségek..

A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk. Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok.

Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. 

Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést. 

És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. 

 Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. 

És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől.

Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat.

Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon jó buddhista mondás:

„NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!”

Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához!

/Szeretettel: Laár András/