Elengedés Anthony Hopkins módra...

Engedd el azokat az embereket, akik még nem állnak készen arra, hogy szeressenek!

Ez a legnehezebb dolog, amit életedben meg kell tenned, és ez lesz a legfontosabb is: ne add tovább a szereteted azoknak, akik nem hajlandóak szeretni téged.

Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyan emberekkel, akik nem akarnak megváltozni.

Ne bukkanj fel többé olyan emberekért, akik közömbösek a jelenléted iránt!

Ne szeresd azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek téged.

Tudom, hogy az ösztönöd az, hogy mindent megtesz, hogy elnyerd a körülötted lévők jó áldását, de az impulzus is az, ami ellopja az idődet, energiádat és mentális, testi és lelki egészségedet...

Amikor elkezded magad megnyilvánulni az életedben, teljesen, örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel, nem mindenki áll készen arra, hogy megtaláljon a tiszta őszinteség ezen a helyén... Ez nem jelenti azt, hogy meg kell változtatnod azt, aki vagy.

Ez azt jelenti, hogy abba kell hagynod azokat az embereket, akik nem hajlandóak szeretni téged. Ha kizárnak, finoman sértegetnek, elfelejtenek vagy könnyen figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet ajánlod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy továbbra is felajánlod nekik az energiádat és az életedet.

Az igazság az, hogy te nem vagy mindenki...

És hogy nem mindenki neked való...

Ettől lesz olyan különleges ez a világ, amikor megtalálod azt a pár embert, akivel hiteles barátság, szerelem vagy kapcsolatod van...

Tudni fogod, hogy ez milyen értékes...

Mert megtapasztaltad azt, ami nincs...

De minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálsz szeretni valakit, aki nem tudja megtenni... Minél több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad ettől a kapcsolattól...

Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan a maga szintjén, rezgésükkel, onnan, ahol vannak...

De...

Minél kisebb vagy, annál inkább részt veszel azoknak az embereknek a magánéletében, akik párnának használnak téged, egy második terv opció, terapeuta és az érzelmi gyógyulásuk stratégiája...

Több idő, amikor távol maradsz attól a közösségtől, amire vágysz.

Talán, ha abbahagyod a megjelenést, kevésbé leszel kíváncsi...

Talán ha abbahagyod a próbálkozást, megszűnik a kapcsolat...

Lehet, hogy ha abbahagyod az sms-eket a telefonod, napokig és hetekig sötét marad

Lehet, hogy ha nem szeretsz valakit, akkor megszűnik a köztetek lévő szeretet...

Ez nem jelenti azt, hogy tönkretettél egy kapcsolatot!

Ez azt jelenti, hogy az egyetlen dolog, ami fenntartotta ezt a kapcsolatot, az az energia, amit csak Te és Te béreltél fel, hogy fenntartsák

Ez nem szerelem.

Ez a ragaszkodás.

Esélyt akar adni annak, aki nem akarja!

A legértékesebb és legfontosabb dolog, ami az életedben van, az az energiád.

Nem csak a te időd van, mivel korlátozott...

Ez a te energiád!

Amit minden nap adsz, az az, ami egyre jobban jön létre az életedben.

Az, aminek idődet és energiádat adod, meghatározza a létezésed.

Amikor erre rájössz, akkor kezded megérteni, miért vagy olyan türelmetlen, amikor olyan emberekkel töltöd az időd, akik nem állnak jól hozzád, és olyan tevékenységekben, helyzetekben, helyzetekben, amelyek nem állnak jól hozzád.

Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit megtehetsz az életedért, önmagadért és mindenkiért, akit ismersz, az az energiád mindennél erősebb védelme.

Tedd biztonságos menedékessé az életed, amelyben csak az emberek '' kompatibilisek '' legyenek veled.

Nem vagy felelős az emberek megmentéséért.

Nem vagy felelős azért, hogy meggyőzd őket, hogy meg kell menteni őket.

Nem az a dolgod, hogy emberekért létezz és nekik add az életed, apránként, pillanatról pillanatra!

Mert ha rosszul érzed magad, ha kötelességnek érzed magad, ha kötelességednek érzed magad, akkor ragaszkodásodhoz, attól félve, hogy nem adják vissza azokat a szívességeket, amelyeket biztosítottál...

Az egyetlen tényed, hogy rájössz, hogy te vagy a sorsod szeretettje, és elfogadod azt a szeretetet, amit szerinted megérdemelsz.

Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igaz elkötelezettséget és a teljes szeretetet egészséges és virágzó emberekkel.

Akkor várj... csak egy kicsit...

És nézd meg, hogy mennyi minden kezd megváltozni...

/Anthony Hopkins/

Marla

💚 🛸 🏓 🎬

A világot nem úgy látjuk...

A világot nem úgy látjuk, ahogy az van, hanem úgy, ahogyan mi vagyunk.

/forrás: Epiktétosz/

Vonzás (t)örvénye...

Nem az kapja meg a jó dolgokat akinek szüksége van rá, sem az aki kívánja, sem az aki kiérdemelte, vagy igazolta azt kemény munkával. A jó dolgokat mindig az kapja meg, aki összhangba hozza magát velük. Ebben a rezgésekből álló Univerzumban minden a rezgések összhangjáról, vagy annak hiányáról szól.

*

Bármilyen hazugságot az igazságoddá tehetsz, a Vonzás Törvénye ebben is együttműködő. Kitalálhatsz egy furcsa elképzelést, fókuszálhatsz rá az időd nagy részében, és a Vonzás Törvénye elkezdi leszállítani neked a bizonyítékokat. Veheted példának a világ legszörnyűbb történéseit, lovagolhatsz rajtuk naphosszat, ezzel pedig eléred, hogy ezen történések rezgésének esszenciája aktivizálódjon benned, a valóságod pedig kezd átalakulni ennek megfelelően.

A kérdésünk az, hogy -a Törvény értelmében- miért ne választhatnál olyan nézőpontokat, ami jó érzéssel tölt el amikor rájuk gondolsz? Miért ne vehetnéd példának a világban zajló örömteli eseményeket és történéseket, hogy azok rezgési lényegét aktiváld magadban?

Ne használd kritériumként azt, hogy azért fókuszálsz valamire mert igaz. Oly sok minden igaz a világban, amit nem akarsz belevonni a rezgéseidbe. Az erőszak igaz, a rák igaz, a nyomor igaz. Akarsz belőlük? Az odafigyelés igaz, az egészség igaz, a bőség igaz. Akarsz belőlük?

a

A kritérium az legyen a nézőpontokat illetően, hogy olyan dolgokra rögzítsd a figyelmed ami érzelmi megkönnyebbülést ad, ami kilazítja a lelkedet. Persze szabadon dönthetsz úgy is, hogy ezzel ellentétes irányú perspektívákból nézed a világot. 

A döntés a tiéd...

/forrás: Abraham-Hicks/

Ha valaki rosszúl érzi magát...

Ha valaki rosszul érzi magát, azért van így, mert nem jó számára a környezete. Ha találok egy halat a magas fűben, nem antidepresszánst adok neki, nem terápiára küldöm, hanem rohanok vele vízhez, ahol újra boldog lesz. Manapság mindenki azt javasolja: dolgozz magadon és újra boldog leszel. Szerintem a környezeten kell dolgozni, olyat teremteni, amiben boldogok lehetünk. Dolgozhatunk magunkon akármennyit, ha rossz a környezet, amiben élünk. Dolgozhat magán akármennyit a jegesmedve is az állatkertben, soha nem lesz boldog.

/forrás: Feldmár András/

Ha azt gondolod, hogy...

Ha azt gondolod, hogy valami nehéz, akkor az nehéz. Ha azt gondolod, hogy valami könnyű, akkor az könnyű. Ha azt gondolod, hogy valami nem könnyű, de nem is nehéz, akkor az nem könnyű és nem is nehéz. De akkor milyen valójában? Menj, igyál egy kis vizet, és azután rögtön rájössz, hogy a víz milyen, forró vagy hideg. Ne hozz létre nehezet vagy könnyűt! Ne hozz létre semmit! Amikor csinálsz valamit, csak csináld! 

/forrás: Seung Sahn: A zen iránytűje/

Nem lehet mindenhol...

Nem lehet mindenhol őszintének lenni.
Viszont minél őszintébbé válunk,
annál könnyedebb
és felszabadultabb
a létélmény.

Elsősorban
önmagammal szemben kell
őszintévé válnom.
A legtöbb esetben
olyan régóta kondicionált
a környezetünk hazugságra,
hogy már azt is elhisszük,
amit gondolunk.

Ha elkezdjük visszafejteni,
hogy mi az,
amit szívből látunk,
amit szívünk szerint cselekednénk,
illetve mi az,
amit a gondolataink,
az elménk diktál,
akkor a vizsgálódásból adódó
feszültség,
az ellentétes nézőpontok
ütközése
rettenetes érzéseket kelthet.
Ezért a legtöbb esetben inkább
tovább hazudunk magunknak,
tovább hazudunk mindenki másnak.

Ugyanis az őszintévé válás
annyit tesz,
hogy megszűnünk abban
a formában létezni,
amiben eddig tapasztaltuk magunkat.
Lebontjuk a hazugság játszmáiból
táplálkozó szerepeinket.
Sok esetben ilyenkor
a körülöttünk lévők eltávolodnak,
az egész környezetünk lecserélődhet.

Annak idején elkezdtünk hazudni,
hogy csökkentsük a szenvedést,
és most intenzíven megnöveljük.
Szembesülünk sok olyan dologgal,
ami elől anno a hazugságba menekültünk.

Van, akinek nem is lehet igazat mondani,
hiszen a súlya alatt összeroppan.
Tapintat nélkül az őszinteség kegyetlenség.

Mégis, ami felszabadít,
nem más, mint az őszinteség.
A hazugság csupán látszólagos szabadságot ad,
ám lényegében élőholttá tesz.

Ha szabadok akarunk lenni,
és nem a szenvedést szaporítani
önmagunkban, a világban,
akkor lépésről lépésre
le kell leplezni
az összes játszmát,
ami mögé elbújtattuk a valóságot.

Ezáltal teret adunk,
hogy felismerődhessen az,
akik valójában vagyunk.
Ez az igazi szabadság.

/forrás: Szalai Mara/

Néha ki kell várnunk egymást…

Néhányan azt mondják, hogy a szerelem minden akadályt legyőz. De olyan is van, hogy ez nem igaz. Előfordul, hogy időbe telik, amíg egymásra találunk.

Oh, a rossz időzítés…

Hányszor, de hányszor hallottuk már, vagy tapasztaltuk meg személyesen, hogy egyszerűen nem jönnek össze a dolgok.

Ilyenkor tudjuk, hogy azért, mert nem kell megtörténnie.

Néhányan úgy gondolják a szerelem legyőz mindent. Távolságot, fájdalmat, magunkkal hozott sérüléseket, időt, teret, pénzt, mindent.

De mi történik akkor, ha ez nem így van? Amikor a szerelemnek is idő kell, hogy beérjen, vagy, hogy odaérjen hozzánk.

Ilyenkor el kell engednünk egymást.

Aki tényleg törődik veled könnyen lehet, hogy úgy dönt, nem lép tovább. Könnyen lehet, hogy azt gondolja most nincs itt az idő, hogy a problémáival, az életével, a hozott sérelmeivel terheljen. Mert tudja, hogy meggyógyulni neki kell. Egyedül.

Elképzelhető, hogy ez a valaki felismeri, hogy te nem tudod őt elfogadni. Nem most. Nem így. Nem tudsz adni, pedig szeretnél.

Ezért inkább tovább áll. Lehet, hogy ez a szeretet legőszintébb formája?

Azt bizonyítja, hogy ÖNMAGÁT nem akarja minden áron boldoggá tenni.

A kapcsolatoknak fejlődniük kell, ez pedig idő. Mindig. Ha valakinek épp összetörték a szívét, vagy érzelmileg megközelíthetetlen találkozhat bármilyen kedves emberrel, valószínűleg nem lesz jó vége. Ilyenkor jobb félre állni.

Annak ellenére, hogy az ember szinte bármire képes, vannak olyan helyzetek, amikor az időzítés igenis fontos. Amikor nem lehet nekivágni bárminek, akárminek, már csak azért sem, mert védenünk kell a másik embert is.

Egy gyász közepén ritkán leszünk szerelmesek.

Egy tragédia után nehezen tudunk mosolyogni, egy külföldi költözés közepén ritkán tudunk leülni kávézni.

Igenis vannak helyzetek, amelyek nem alkalmasak egy új kapcsolat kibontakozásához.

De az a helyzet, hogy ha TÉNYLEG egymásnak szántak benneteket, akkor ez nem számít.

Akkor, ha évek múlva is, de egymásra fogtok találni.

Akkor folytatni tudjátok ugyanott, ahol abbahagytátok, mintha mi sem történt volna.

A múltatok talán elválasztott benneteket, de a jövőtök összeköt.

Ha együtt kell lennetek visszataláltok egymáshoz.

És akkor mindketten azt tudjátok nyújtani, amire szükségetek van. A szerelmet, amit mindketten megérdemeltek.

/forrás: www.goodstuff.hu/

A magányban berozsdásodsz..

Ezt te is tudod. Sokan élnek manapság egyedül, magányosan, sóvárogva, mert hiányzik valaki. A másik. Azt tapasztalják, hogy a legtöbb kitörési kísérlet kudarccal jár. Épp azt kellene odaadni, amit értékesnek tartunk magunkban: a színvonalunkat, a méltóságunkat. És mégis megteszik.

Elmondok valamit. Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte:

"Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital."  - ezt mondta. Igaza volt. Kedvelte az embereket, és mindenkiben talált valami szerethetőt, és azt kereste.

/forrás: Müller Péter/

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni..

Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:

Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.

Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.

Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.

Nem értettem, s ezért még hozzátette:

No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!

Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.

Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!

Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem!

Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!

És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!

/forrás: Müller Péter/