Szeretet, avagy Szerelem? III.

A pszichológusok sem maradhatnak érintetlenül. Többek között Judith s. Wallerstein, neves amerikai viselkedéskutató egy vizsgálata során, a kutatási eredményeit a következőképpen összegezte: a boldog kapcsolat/házasság alapja kilenc olyan mindennapos kihívás megoldásán nyugszik, amellyel a nőnek és a férfinak együttesen kell megbirkóznia.

• Örökre megőrzik az első időszak szerelmének emlékét. "Az a képesség, hogy a kapcsolat első benyomásait megőrizzük szívünkben, az életre szóló szerelem feltétele" - állítja Judith S. Wallerstein. A vizsgálatban részt vevő párok közül sokan lelkesen mesélték, hogyan találkoztak először partnerükkel. A házasság művészete abban rejlik, hogy megtartjuk emlékezetünkben a kapcsolatunk kezdetéből származó idealizált képeket, ugyanakkor reálisan látjuk a jelent.

• Élete a házassággal újrakezdődik. Amikor John Lennon feleségül vette Yoko Onot, feladta miatta a Beatlest. Senki sem akarta megérteni, ő azonban megmagyarázta: "A Beatles sokáig olyan volt, mint egy jól működő házasság. Mindenki hozzáadott valamit. Egyensúlyban voltunk. Azonban ez egy kicsit felborult. Amióta Yokoval vagyok, újra megtaláltam ezt az egyensúlyt." Minden házasságban az az első feladat, hogy lelkileg elszakadjunk az addigi családunktól, és létrehozzunk egy új kötődést partnerünkkel. Ahhoz, hogy jó legyen a házasságunk, önálló véleményünknek kell lennie, és hagyatkoznunk kell saját ítélő és döntéshozó képességünkre! A gyermekből házastárssá válás csak akkor lehetséges, ha újragondoljuk a szüleinkkel való viszonyunkat és a velük való konfliktusainkat.

• Készek kompromisszumot kötni. Ha egy férfi mondjuk kutyát és kertes házat szeretne, párja viszont inkább a városban szeretne élni, adott a konfliktus. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha a felek lassan megpróbálják összhangba hozni a terveiket. Például egyelőre a városban maradnak, de ha gyermekeik születnek, vidékre költöznek. Ezzel a kompromisszummal a pár leteheti egy tartósan boldog partnerkapcsolat alapját. A mi és az én közötti egyensúly megteremtésében - vagyis abban, hogy a párok összeegyeztetik jövőre vonatkozó terveiket, és mindkettőjüket kielégítő kompromisszumos megoldást választanak - áll az új egység, a házasság egysége! Az énközpontú gondolkodást a házasságban a Mi-nek kell felváltania. Ugyanakkor ennek a Mi-nek magába kell foglalnia a partnerek bizonyos fokú függetlenségét is!

• Nem hanyagolják el egymást akkor sem, ha gyermekeik lesznek. "Emlékszem, teljesen magamon kívül voltam a boldogságtól, amikor először tartottam kezemben a gyermekemet" - meséli egy boldog házasságban élő férfi. A tanulmányban részt vevő párok életében a gyermek(ek) születése csúcspontot jelentett. Mindannyian elmondták azt is, hogy a gyermekek nélkül egyszerűbb lett volna az életük, de megérte. "A gyermekek összekötnek bennünket, szeretjük őket, de egymást sem hanyagoljuk el." - magyarázta egy feleség. Tehát a boldog párok képesek időnként kilépni szülőszerepükből, és ehelyett a szerető társ szerepét előtérbe állítani.

• Megtanulják kezelni a válsághelyzeteket. A közismert Oscar-díjas színész, Mel Gibson egy időben sokat ivott. Felesége, akivel 17 év házasság kötötte össze, egy idő után azt követelte tőle, hogy menjen elvonókúrára, különben elhagyja a gyerekekkel együtt. Azóta a férfi egy kortyot sem iszik - felesége pedig kitart mellette. Mel Gibsont és Robynt Hollywoodon kívül is mintapárnak tartják. Azaz a boldog házasságokban is vannak konfliktusok, de a partnerek képesek elhárítani a fenyegető veszélyeket.

• A konfliktusmegoldásra is fordítanak időt. Ha nem tisztázzuk a konfliktusokat, fennáll annak a veszélye, hogy a kapcsolat a mindennapok megfeszített ritmusában elsekélyesedik. A házasságok gyakori vitás pontja a függetlenség, a pénz, és a munka. De mi az, ami a jó házasságokat a rosszaktól megkülönbözteti? Az, hogy a párok bizonyos szabályokat állítanak fel a konfliktusok kezelésére: például soha nem fekszenek le úgy, hogy haragban lennének egymással.

• Tudják, hogy a szex és a szerelem összetartoznak. A szex fontosabb, mint ahogyan azt egyesek gondolják. A jó kapcsolatban a szex és a szerelem elválaszthatatlanul összekapcsolódnak - még akkor is, ha a párkapcsolat már régen nem számít újdonságnak. A boldog párok között szinte mindegyikkel előfordult, hogy harcolniuk kellett azért, hogy megmaradjon kapcsolatuk bensőségessége. Ez nem volt könnyű, de elhatározásuk és ragaszkodásuk segített ebben.

• Soha nem unják meg egymást. Uschi Glas színésznő és férje, Bernd Tewaag 24 éve élnek együtt, és 15 éve házasok. Házasságuk titka? "A tisztelet. És az, hogy szabad teret engedünk egymásnak" - mondja Uschi. Az ő munkájához sok szabadságra van szüksége. Férje így gyakran tölti szabadidejét a barátaival, még nyaralni is elmegy velük. Az unalmat ez a pár nem ismeri. A boldog kapcsolatban élő férfiak és nők gyakran a családjukon kívül is tevékenykednek. Szakmájukban nagyon aktívak, ugyanakkor közös érdeklődési területük is van.

• Meghitt kapcsolatban élnek. A sikeres amerikai színész, Dustin Hoffman feleségével, Lisával 18 éve házasodott össze. Így beszél róla: "Mindennap egy kicsit jobban szeretem Lisát. Gyengédsége és megértő szavai erőt adnak nekem az élethez és a munkámhoz." A vigasztalás és a bátorítás a jó kapcsolat/házasság egyik feltétele.

"A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít,
igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész
csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni."
/Balzac/

A felsorolt kilenc pont közül egyik megvalósítása sem könnyű. Ugyanakkor, ha a párok nem tekintik kapcsolatukat/házasságukat befejezett műremeknek, s még nyugalmi állapotban sem veszik természetesnek a kapcsolati/házastársi boldogságot, jó esélyük van arra, hogy hosszútávon is harmóniában éljenek. A recept: csak az vezethet a boldogsághoz, ha készen állunk kapcsolatunkat állandóan újragondolni és a megváltozott körülményekhez igazítani!

A Boldog, és tartós kapcsolat titkát megannyiféleképpen lehet ötvözni. De legfőképp abban rejlik, hogy minél több közös programotok legyen – és szeressétek is azt - együtt. Ezt követően - ami minden bizonnyal a legfontosabb szerepet tölti be, a közös tevékenységekből kiindulva, hogy minél többet kommunikáljatok.. egymáshoz.. egymásról.. mindenről.. bármiről. Mert később majd, a kerekesszékben ülve, nem marad már más, „csak” a beszélgetés, az emlékek felidézése.. mely kifogyhatatlan mennyiséget képez, köszönhetően magatoknak, mert nincs „te vagy én – én vagy te”, csak a „Mi” létezik már.

Az egyes szám lassan feledésbe merül, nem lesz nekem vagy neked, csak nekünk. Nem azt várjuk, hogy megkapjuk tőle, amit akarunk – hanem, hogy megadjuk neki azt, amit nem akar, de szeretne.. amit nem kér, de örülne neki.. amire nincs szüksége, de sóvárog utána. Az elvárás jelentése ismeretlenné válik számunkra. Már nem várunk.. nem elvárunk.. hanem adunk, Önzetlenül, Szeretetből, Szívből. Az elvárás apró jele nélkül.

„Mert sosem leszünk elég fontosak önmagunk számára, de egy társ fontosabbá válik önmagánál is”

És élni kezdünk.

„A Szeretet az, ami elindít egy kapcsolatot, ami a szikrát gyújtja - a Szerelem az, ami fokozza, és a Szeretet az, ami ismét átveszi – és továbbélteti.. a szikrát.”

Szeretet, avagy Szerelem? II.

Néhány évvel ezelőtt Ruth Stafford Peale (1906-2008) írónő, kiadott egy könyvet arról, hogy mit rejt feleségnek lenni. Könyvét igaztörténetre alapozta, a sajátjára – melyben egy boldog házasságot írt le. A remekmű megjelenése után, számtalan olvasói levelet kapott. (És) leginkább olyanok írtak neki, akik nem éltek boldog házasságban. Peal asszony válasza mindegyikük levelére az volt, hogy szerinte a házasság egy olyan kapcsolat, amelyből mind a két fél – és joggal! – három alapvető és örök emberi vágy beteljesülését reméli, és ez a három elemi vágy az egész emberi nem számára érvényes.

Peale asszony így fogalmazza meg őket: „Mindegyikünk partnere számára az első helyen szeretne állni. Nála mindig segítségre szeretne találni. Végül azt szeretné érezni, hogy partnere számára fontos és hasznos. Ez a három dolog szükséges a boldog házassághoz (kapcsolathoz). Nem több, de nem is kevesebb. Ez a három dolog elég is hozzá.”

1. Minden ember arra vágyik, hogy egy másik ember életében az első helyen álljon, számára a legszeretettebb lény legyen. Ez az első alapvető örök emberi vágyunk. Ennek a vágynak a beteljesülése a boldog kapcsolat/házasság első követelménye. Ahhoz, hogy a partner érezze: ez az első hely az övé, szüksége van neki arra, hogy ezt világosan és egyértelműen kifejezzük, bizonyítsuk. Ezeket a Szeretet apró jeleivel tehetjük.

Itt mutatkozik meg igazából, hogy egy jól sikerült házasság első kelléke nem a Szerelmi aktus, nem is a testi eggyéolvadás, hanem sokkal mélyebb érzelmi szférák. Más szavakkal: egy kapcsolat boldogsága nem abban áll, hogy a két partner egy testté válik, hanem sokkal inkább abban, hogy lelkileg válnak, váltak eggyé. Csak és csakis akkor olvadnak majd igazán egy testben össze, ha már lélekben is eggyé váltak. Ezért is nem tehet tartósan boldoggá az „one- night-stand” (egy éjszakai) kaland. A boldog kapcsolatok a lélekben kötődnek, és – sajnos – ott is válnak szét. Ezért is minden attól függ, hogy mennyire tanulják meg a partnerek szavak nélkül Szerelmüket és Szeretetüket kifejezni? Mert a szavak sokszor hazudhatnak, egy apró gesztus, egy tekintet, egy simogatás, egy spontán ajándék soha, és nem is kér sok magyarázatot. Ahol ez hiányzik, ahol ezek hiányoznak, történjen ez a munka túlértékeléséből, vagy tudattalan gondtalanságból és feledékenységből, egykedvűségből vagy egyébből, ott a partnerek a házassági Szerelemtől és Szeretetettől megvonják a táplálékot, és a kapcsolati hűségen naponta keletkeznek – sokszor jóvátehetetlen – apró repedések. Az ilyen kapcsolat vége, végelláthatatlan veszekedések után: a szakítás/válás.

2. A második örök emberi vágy: a partnernél korlátlan segítséget találni. Minden embernek szüksége van egy közösségre, mert segítségre szoruló lény. Ezt magunkon is napról napra megtapasztalhatjuk. Hányszor és hányszor érezzük magunkat „szegénynek” és gyengének, fáradtnak és tanácstalannak, levertnek és tehetetlennek. Ilyenkor szükségünk van egy jótanácsra, egy vigasztaló szóra, bátorításra és támogatásra. Az az igazán jó házas’társ, aki észreveszi azt, hogy a partner segítségre szorul, és azonnal egyértelmű szavakkal vagy jelekkel tudtára adja: „Nem vagy egyedül, itt vagyok melletted, hallgatlak, megértlek, támaszkodj rám, hordozlak, segítelek, amiben csak tudlak.” Ez a másiknak biztonságot és védettséget ad, és ugyanakkor a hála légkörét teremti meg.

”Hallottam egy asszonyról, akinek egy makacs, könnyen lobbanékony, ám mégis igen szeretetreméltó férje volt. Egy pénteki napon igen feldúlva jött haza az irodából, mert az volt az érzése, hogy ott jogtalanul kritizálták. Azonnal az írógép elé ült, és egy igen keményhangú levelet írt munkatársának. Felesége egy szóval sem tartotta vissza. Sőt borítékot és bélyeget is hozott neki, majd azt mondta: „Amúgy is le kell mennem még az üzletbe valamit vásárolni, és mivel a posta mellett megyek el, majd én elintézem a levelet.” És el is intézte – a maga módján. Vasárnap reggel a reggelinél egy óvatos mozdulattal odacsúsztatta férjének a levelet és azt mondta neki: „Ha még most is el akarod küldeni a munkatársadnak, akkor megteheted. Pénteken viszont azt gondoltam, hogy egy kicsivel több időre van szükséged, amíg megnyugszol.” Férje összetépte a levelet, és csak annyit válaszolt neki: „Köszönöm! Mi lenne velem nélküled?””

3. A harmadik örök emberi vágy: érezni, hogy szükség van ránk! Abban a pillanatban, ahogyan az ember azt érzi, hogy szükség van rá, élete új értelmet nyer. Ez azonban azt is jelenti, hogy az ember élete azonnal értelmetlenné válik, amint azt kell mondania saját magának: „Nincs szüksége senkinek rád. Egy ember számára sem vagy értékes és fontos. Igazából fölösleges vagy ezen a kerek világon.” Az ilyen érzelem elszigetel, elmagányosít és elveszi az életkedvet. Miért van ez így? Mert mindenki elismerésre vágyik. Ki az, aki közülünk ne tudná, milyen fontos szerepet játszik életünkben a megbecsülés, a csodálat, az elismerés, a kitűntetés, a tetszésnyilvánítás? Ezek nélkül semmiféle emberi kapcsolat nem jöhetne létre.

„A partner számára az első helyen állni. Nála mindig segítségre találni. Számára fontosnak lenni. Ez a három dolog szükséges a boldog házassághoz (kapcsolathoz). Nem több, de nem is kevesebb. Ez a három dolog elég is hozzá.”

A meglátások színes skáláját figyelembe véve, politikai szemszögből – említést érdemel Otto von Bismarck (1815-1898) birodalmi kancellár, sajátosan ismertetése a boldog házasság stratégiájáról. Így írt róla: "A házasságban az a lényeg, hogy az erők egyensúlyban legyenek. Mindenkinek szüksége van hatalmi területre. Mindkét embernek bele kell adnia az erejét, hogy nyugodt lelkiismerettel profitálhasson a másikéból." Nem hangzik túl érzelmesen. Mivel azonban Bismarck Johanna von Puttkamerrel kötött házassága ugyanúgy kivívta a kortársak csodálatát, mint a politikája, valami biztosan van benne.

Úgy tűnik nem feltétlenül – csak az érzelmes lélekkel megáldott egyének sajátos meglátása tárhatja fel a hosszú és boldog kapcsolat titkainak fortélyos világát..

Szeretet, avagy Szerelem? I.

Olykor egy és ugyanazon jelentést társítunk mindkét „szónak” („fogalomnak, világnézetnek, megnevezésnek, érzésnek”). Mindamellett, hogy nagy részét, a „szavak” alapvető rokonsága, hasonlósága, hangzása képezi, mint esetünkben az első négy (ill. öt) betű.. csupán ennyi.

A Szerelmünk.. a Szerelem érzetünk idővel, „puszta” Szeretetté formálódik. A „puszta” megnevezés, inkább a szó szerinti pusztát foglalja magába, mintsem a megszokott „pusztán csak szeretet” – lekicsinylés, értéktelenség jelentését. A Szeretet végtelenségét, korlátlanságát jelképezi, a Szerelemmel ellentétben.

A Szerelem, „csupán” egy állomás, egy zárt tér.. egy kis kert, nevezzük bárminek, de nem végtelen, nem tart és nem is tarthat örökké. Úgy tartják, és részben így is van, hogy a Szeretet szinonimái a követezőek lennének: vonzalom, vonzódás, ragaszkodás, kötődés, érzelmi kötelék, odaadás, önzetlenség (stb.) és nem utolsó sorban, a Szerelem. Nem mindenhol lelhető fel ez utóbbi megállapítás, de „sajnos” előfordul. Mint újszerű tévedés, hogy a Szeretetet a Szerelemhez hasonlítják. Ha arra kellene választ adnom – köztes válaszlehetőség nélkül -, hogy van-e köze a Szeretetnek és a Szerelemnek (nagy mértékben) egymáshoz, igen (teljes mértékben) – nem (egyáltalán) válaszlehetőségek mellett, azt felelném: egyáltalán. Értelemszerűen senki sem fog ilyet kérdezni. Tehát pillanatnyilag van köztes, és van is közük egymáshoz.. ha több nem is, de az első négy (öt) betű hasonlósága szemmel látható.

Személyes véleményem, hogy – ha a Szeretethez kapcsolatbeli szinonimát kellene társítani (nem rokonsági, apa –anya –fia –lánya -barát stb., viszonyt értek ez alatt, hanem párkapcsolatit), nyersen fogalmazva, a Megszokást tenném első helyre a szinonima szótárban. A Szerelemérzetet mindössze valakinek a nem-ismerése, a kihívás, a megismerés utáni vágyódás – az emberi ösztön kelti. Meglátni, és megszeretni – van ilyen, nincs ilyen – Van ilyen. Meglátod, és megtetszik/megszereted. A Szeretet pedig tág fogalom, Szeretni lehet a zenét, a napot, az ételt. Akkor miért ne Szerethetnénk valakit első pillantásra, csekély nemes egyszerűséggel. Nem vad - Szerelmi értelemben.

(És) többnyire váratlanul veszi kezdetét egy kapcsolat kialakulásának folyamata, a Szeretetre való esély megadása, és megkapása. Egy röpke szóváltás, egy szelíd mosoly, egy jól-elsütött poén, és máris Szimpátiáról beszélhetünk. Érdekelni kezd a személyisége - minden, ami Ő, és minél többet beszélsz vele, annál kellemesebb a társasága, tehát máris érvénybe lép, a bizonyos szintű Kötődés. Naponta többet gondolsz rá, mert úgy jó neked.. egyre többet kommunikáltok.. jól érzitek magatokat egymás társaságában (és most csak Internetes csevejre gondoltam, személyesen tempósabb). Ezt követően tanakodni kezdesz - ha a virtuális világban ilyen hatással van rád és te őrá, meddig fokozhatnátok még ezt? A csillagos égig? A végtelenségig? Ennél a pontnál már Ábrándozásról beszélhetünk.. Itt már gyepre-fejtünk ill. nem, de már nincs vissza út.. Többet beszéltek arról, hogy Nektek találkoznotok kell, mert már nem elég az Internet, amit azon keresztül átadhattatok, átadtatok egymásnak. Már-már beszámoltok mindennapi ténykedéseitekről.. ha elmész valahová, Ő jár a fejedben, igyekszel haza.. a WC-zés után a kézmosásról is megfeledkezel.. ha elmegy valahová, poénosan de valójában őszinte gondolattal, utalsz arra, hogy siessen "haza", és ő így is tesz, nem azért mert papucsállatka, hanem mert Ő is ugyanúgy érez, mint te.. Ragaszkodás :-“ De még mindig nem találkoztatok. Hogy lehet ez? Talán egy picikét távol vagytok egymástól, nem olyan egyszerű.. és Hiányozni kezd. (És) így tovább és így tovább.. Ez mind-mind a Szeretet egy-egy parányi megnyilvánulása, fázisa. A Vágyakozás fokozatos fejlődése következményeként, a kezdő „érzések”, átformálódnak Szerelemmé.

Világos, hogy valaki megismerésére, kiismerésére egy élet is kevés.. tény, ahogy az is –de csak kevesek számára-, hogy ez teljesen érthető, normális (és a kedvencünk – nekünk embereknek), Logikus. Mert a logika hajt mindnyájunkat, logikát keresünk mindenben. A logika valójában álca, álcája egy kérdésnek, a kérdés pedig a „Miért?”. Mert a „Miért?”-et keressük.. ill. a „Logikát”. Micsoda véletlen, semmi közük egymáshoz, mégis ugyanazon jelentéssel bírnak :-“ Tehát Logikus, hogy valaki megismerésére/kiismerésére egy élet is kevés. Mivel az ember nap mint nap változik, új dolgokat tanul, új dolgokat fedez fel, ezzel egyidejűleg változik a személye, személyisége, a meglátásai, a nézetei, egyre tapasztaltabb lesz, ilyen vagy olyan értelemben. Mert nem csak a világ fejlődik rohamosan –függetlenül attól, hogy előre vagy hátra-, hanem az ember is, ugyanúgy. Ebben a sémában sosem érhetjük utol az illető fél megismerésének lehetőségét, mindig több lépéssel előttünk jár. Talán ha fogantatása percétől egy hullámhosszra lennénk kötve, és minden egyes gondolatát – tapasztalatát és változását megismerhetnénk, talán akkor, utolérhetnénk.. talán. DE biztos, hogy akkor sem :-“ 

Kocka nyelvezettel:

Egy szuperhiper számítógép (legyen például, Zeus Jupiter) megismer egy szuperszonikus fényképezőgépet (legyen Canon EOS 5D Mark II EF 24-105), összejönnek, adagolják egymásnak és egymásba a biteket, bájtokat, kilobájtokat. Megvan a bizonyos kapacitásuk, befogadóképességük (az egyszerűség kedvéért a merevlemezről beszéljünk). De a mai rohanó világban nem csak az adatokat módosítjuk a merevlemezünkön, hanem maga a merevlemezt is lecseréljük, nagyobbra, gyorsabbra, amire pedig régen szükségünk volt, ma már nincs, és töröljük, mert változunk. Megvan egy bizonyos véleményünk, felfogásunk, nézetünk a bizonyos időben, amikor a párunkat "megismerjük”. Megtudjátok egymásról, hogy a Vallási nézetetek X és Y irányba eltér (nem lényeg), na egy bit letudva, jöhet a többi millió bájt, kilobájt, megabájt, gigabájt, terabájt (petabájt, exabájt, zettabájt és yottabájt). Tegyük fel, eljutunk a kilobájtig letudva a bájtot.. nagy haladás! De közben a Vallási nézete megváltozik a kedves párodnak, tehát ismét vissza kell menned a bit-hez, és ezt lehet fokozni a végtelenségig.. Személy szerint így látom logikusnak az "Egy élet is kevés, hogy megismerjünk/kiismerjünk valakit" fogalmat, vagy nevezzük bárminek. De mindezek ellenére, a bit részlegben elég információ található, amely kivetítheti azt a képet az emberünkről, amely alapján eldönthessük, hogy Szerelmünket birtokolhatják vagy sem.

Ezt követően a lépcsőn felfele, már nem a Szerelem érzet az, ami összeköt bennünket, hanem a Szeretet.

„Ne azért Szeress valakit, mert veled van - azért legyen veled, mert Szereted.”

Idővel ez a képlet - pillanatnyi képlet -, tehát akár illúziónak is mondható, de nem gond.. illúziók nélkül nem lenne bátorságunk, a bit-ről a bájt-ra lépni, majd bájt-ról a bit-re, és fordítva.. Ebből következik, hogy a Szeretet fontosabb, mint a Szerelem. Szerelmesek lehetünk néhány hónapig, néhány évig, ha igazán kiváltságosak vagyunk. A Szeretet, ami egy életen át fog kísérni. Annak a tudatosulása, hogy a hosszú és boldog kapcsolat éltető eleme, nem más mint a Szeretet, nem pedig a Szerelem, ill. a Szerelem mint múló „állapot”, mérföldkövet képez. Míg a Szeretet – ezzel ellentétben, elkísér utunkon, legyen az bármilyen hosszú is.

Ebben az értelmezésben, a boldog kapcsolat éltető eleme, a Szeretet. De ez „csak” egy fogalom. Mi az, ami fenntartja mindezt? Ami életre kelti? Ami táplálja az idők folyamán?

Mi a hosszú és boldog kapcsolat titka?

Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum..

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep.

Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.

Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte. Ekklesziológiailag a küzdő egyház (ecclesia militans) megemlékezése a tisztítótűzben időző lelkekre, a szenvedő egyházra (ecclesia patiens). A katolikusok november 2-án tartják, mindenszentek napját követően, a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton.

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén, más egyházakban más napokon tartanak a valaha élt igaz emberek tiszteletére. A halottak napját előzi meg. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat nem csak a hithű keresztények gyakorolják.

"E mai napon, szeretteim, mindvalamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben. […] Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába, melynek polgárai közé felvétettünk!"

- Beda Venerabilis -

Története

A mindenszentek a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma).

A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. Gergely pápa a 8. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-ére helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „Szentek napja”). Később ez a kettő sok helyen összemosódott.

A keresztény Keleten már 380-tól megtartották az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.

A 8. században uralkodó III. Gergely pápa tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává. A rákövetkező században IV. Gergely pápa a mindenszentek ünnepét november 1-jére helyezte és egyetemes ünneppé tette.

A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnének szenteljék, Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.












Az egyes egyházakban
A katolikusoknál:

A római katolikusoknál november 1-jén tartott főünnep. A dátumot átvették a görög katolikusok is. Ekklesziológiailag a diadalmas Egyház (Ecclesia triumphans) ünnepe, amely a mennybe jutott, megdicsőült lelkek társasága. Őket a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház, Ecclesia militans) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel (szenvedő egyház, Ecclesia patiens).

A katolikus egyházban a mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

A katolikus litániákban Szűz Mária egyik megszólítása: Mindenszentek Királynéja és a Szép Szeretet Anyja. Ezzel a megszólítással Máriának külön ünnepe van, május 31-e, ami a mindenszentek ünnep középkori dátumával egyezik meg.

A mindenszentek litániája ősi könyörgő imádság, amelynek szerkezete a többi litánia mintája lett.

A keleti egyházban

A keleti egyházban a 380-as kezdettől megemlékeztek az összes vértanura, különböző dátumokon. A keleti katolikus egyházakban: Szíriában május 13-án, Antiochiában a pünkösdöt követő első vasárnapon, az örmény egyházban a Szent Kereszt felmagasztalását követő tizedik vasárnap utáni szombaton, a koptoknál pedig október 23-án.
Az ortodoxoknál [szerkesztés]

Az ortodox kereszténységben a régi hagyományt követve a szentekre megemlékező mindenszentek vasárnap (görögül: Áγιων Πάντων, Agiōn Pantōn) a pünkösdöt követő első vasárnap.

Reformátusok, evangélikusok

A reformátusoknál római katolikus hatásra elterjedt, nem hivatalos ünnep. Az evangélikusok is ünneplik.

Vég kifejlett:

Halloween: okt. 31.
Mindenszentek napja: nov. 1.
Halottak napja: nov. 2.

A Tele töltött üveg..

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmerőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. "És most" - mondta a prof.,"vegyék észre, hogy ez az önök élete.

A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be előszór, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel. Szakíts időt orvosi ellenőrzésre. Vidd el a párodat táncolni. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Előszór a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak. Állítsd be a prioritásokat. A többi csak homok." Később azonban... Az egyik hallgató fogta az üveget, amelyről a prof. és a többiek megállapították, hogy tele van, és beleöntött egy üveg sört. Természetesen a sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett.

Tanulság:

Nem számít, mennyire van tele az életed, mindig van benne hely egy sörnek!

Mi a politika(?)..

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika?
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
-Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse ’’telerakta a pelenkáját’’ és sír.
Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.
Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika.
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak s így szól:
A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul.
A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.

Az elgázolt béka esete..

11 éves kissrác bemegy egy örömtanyára. Zsinorra kötve, maga után húz egy döglött békát. Megszólítja az örömtanya tulajdonosnőjét:
- Kefélni akarok egy növel! Tudom, hogy fiatal vagyok, de sok pénzem van.
- Melyik nőt szeretned? - kérdezi kisvártatva a tulajdonosnő.
- Egy olyan nőt akarok, akinek egy nemi betegsége van.
A tulajdonosnő nem szívesen köti senkinek sem az orrára, kinek milyen
betegsége van, de a sok pénz láttán, beadja a derekát.
- Akkor bemehetsz Carmenhoz.
Fél óra múlva végez a kissrác, majd a döglött békát magával húzva elindul a kijárat fele.
A tulajdonosnőt megüti a guta a kíváncsiságtól, nem bírja tovább, megkérdezi a fiútól:
- Mondd csak, miért választottal egy olyan nőt, akinek nemi betegsége van?
- Tetszik tudni, ha most hazamegyek, egyedül vagyok a bébiszitterrel. Tudom, hogy szeret fiatal gyerekekkel szexelni, így megkapja a nemi betegséget tőlem. Ha Apu hazajön, hazaviszi a bebiszittert, s ahogy ismerem, az autóban mindjárt magáévá teszi, s ha hazajön, akkor
Anyu lesz a következő. És holnap, ha jön a tejesember, Anyut a
konyhaasztalra fekteti, és jól megkeféli. És akkor megkapja a nemi betegséget ez a seggfej, aki elgázolta a békámat....

Korunk Imája..

Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy,
Szenteltessék meg a te Windowsod,
Jöjjön el a te frissítésed,
Legyen meg a te javítókészleted,
Miképpen a Windowson, azonképpen az Office-ban is!
Mindennapi e-mailünket add meg nekünk ma,
És bocsáss meg a kalózmásolatainkért,
Miképpen mi is megbocsátunk a MATÁV-NAK!
És ne vigyél minket a BSA-hoz!
De szabadíts meg az OS/2-től,
Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT, mindörökkön örökké…
ENTER!

Felelősség és a szabadság kapcsolata II.

(Részlet, "Vissza a valósághoz!" című gondolkodásmód fejlesztő programból.)

Tudtad azt, hogy többre képes, mint a legirigyeltebb példaképed?

Gondolkodás fejlesztés, siker és élet!
A világ legsikeresebb emberei, hozzánk hasonló átlagemberek, akik egyszerűen szakítottak azokkal a koncepciókkal, amik legtöbbünket fogva tartanak. Ők egy jottányival sem különbek Önnél, vagy nálam, mindössze egy más, egészséges alapon gondolkodnak saját magukról, és így a lehetőségeikről is. Ez a gondolkodásmód, esélyt teremt nekik arra, hogy kiaknázzák azokat lehetőségeket, amelyek valójában Önnek is, és mindnyájunknak a rendelkezésére állnak.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Önnek is milliárdosnak kéne lennie, annál is inkább, mert meggyőződésünk, hogy a sikeres élet fogalma sokkal többet takar annál, mint gazdagnak, elismertnek lenni. Pusztán azt szerettem volna megvilágítani, hogy képességeit illetően, Ön is elérheti mindazt, amit akár a legirigyeltebb példaképe.

Az, hogy kinek mit jelent a siker, ki mit ért alatta, eléggé képlékeny. Legtöbbünknek más és más jut az eszébe, e fogalom hallatára. Abban viszont egyet érthetünk, hogy minden ember nyugodt, kiegyensúlyozott, örömteli életre, vágyik. Minden embernek alapvető szüksége van arra, hogy biztonságban érezhesse magát, szeretve legyen, lássa a személye fontosságát és a saját értékét.

Ezeknek az alapvető szükségeknek megelégítése tud nyugalmat és állandó örömöt adni az életünkben. Ha ezt az örömteli, nyugodt életet definiálnánk sikerként, akkor azt látnánk, hogy a siker eléréséhez helyes alapokon kell gondolkodni.

A kulcs tehát, egy kiegyensúlyozott, örömteli élethez a gondolkodásunkban van.

Az emberiség 98% sokkal kevesebbet gondol magáról, mint aki valójában. Ez annak köszönhető, hogy elhittük mindazokat az állításokat, amiket az életünk folyamán hallottunk magunkról. Elhittük azt, amit az eddigi tapasztalataink, a külső és belső élményeink mondtak nekünk.

Gyakran hallani, hogy mi vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei. Sajnos, teljes mértékben egyet kell értenem eme állítással. Ugyanis, meglehetősen sok időt töltünk magunkkal, és ezt többnyire arra használjuk, hogy beszélünk magunkhoz. Ez a belső kommunikáció. A belső kommunikáció - jó esetben - nem szavak útján zajlik, hanem gondolatokon keresztül. Vagyis a gondolkodásunk nagy része nem más, mint beszélgetés önmagunkkal. A fenti megállapítás igazsága abban rejlik, hogy igen nagy százalékban olyan dolgokat mondunk magunknak, amit egy másik személytől iszonyú sértésnek vennénk.

Ez azért szomorú, mert a személyiségünk és az életünk annak alapján alakul, amilyen gondolataink vannak, amiket gondolatban mondunk magunknak. Más szavakkal: Amit magunknak mondunk, az az életünk alapja.

Tehát, ha az életünk alapja az, amit magunknak mondunk, akkor nagyon meg kell válogatnunk a szavainkat. Ahhoz, hogy olyan szavaink legyenek magunkhoz, ami építő, az elménknek olyan gondolatokkal kell tele lennie, amiből építő szavak származnak. Építő gondolataink meg csak akkor lesznek, ha olyan táplálékkal, információval töltjük meg az elménket, amiben nincs semmi negatív, romboló elem. Következésképpen létkérdés, hogy megtanuljunk helyesen gondolkodni.

A helyes gondolkodás egyik alapfeltétele, hogy a valósággal összhangban gondolkodjunk.

Egy valós világban élünk, és a valóság kérlelhetetlenül vesz minket körül. Éppen ezért, hogy esélyünk legyen a valósággal összhangban gondolkodni, ismernünk kell egy fontos elvet: Sokszor - egyszerűen azért mert másképp NEM lehetséges- nekünk kell a valósághoz alkalmazkodni, és nem azt átszabni a mi igényeinknek megfelelően.

Évszázadok alatt különféle irányzatok szivárogtak be a gondolkodásunkba a filozófia, a zene, más művészetek, az általános kultúra, illetve a különböző vallások csatornáin keresztül. Ezeknek az irányzatoknak köszönhetően az ember gondolkodása elszakadt a valóságtól. Öncélú lett, és az emberiség elkezdett gyártani magának egy saját valóságot. Ma már ott tartunk, hogy hozzávetőlegesen hatmilliárd "valóság" létezik. Az emberek többsége a saját kis szubjektív világában él, kisebb-nagyobb mértékben elszakadva az objektív valóságtól. Ugyanakkor minden ember számára létkérdés, hogy a tényeknek megfelelően gondolkodjon..

Felelősség és a szabadság kapcsolata I.

(Részlet, "Vissza a valósághoz!" című gondolkodásmód fejlesztő programból.)

"Egy rendszer, egy társadalom vagy egy egyéni élet legfeljebb annyira lehet erős, mint az elvek amiken áll." (Dr. Francis A. Schaeffer)

A vetés-aratás törvénye

Ki ne ismerné a vetés-aratás törvényét, mely szerint, amit vet az ember, azt aratja is? Habár legtöbbünk ismeri, mégsem ennek a törvénynek megfelelően élünk. Az ember, a természeténél fogva nem szívesen vállalja fel a felelősségét. Ez így van már ősidők óta. Mi emberek, a felelősség felvállalása helyett azonnal megvédjük magunkat valami jó kifogást gyártva, és azon nyomban áthárítjuk a felelősséget másokra. Ezt tanultuk meg. Ezt láttuk a szüleinknél, a tanárainknál, a főnökünknél. Senki sem tanított minket arra, hogy fel kell vállalnunk a felelősséget. Amikor elértük a kamaszkort, és kezdtünk felnőtté válni, a szüleink is kezdtek felnőttként kezelni, de - a szülői szeretet téves értelmezése miatt - a felelősséget nem adták át nekünk, hanem megtartották maguknak; illetve áthárították az iskolára, munkahelyeinkre, az államra. Ami persze számunkra roppant kényelmes volt, mert úgy élhettünk felnőtt módjára, hogy közben a belső lényünkben kisgyerekek maradhattunk, akiknek nincs semmiféle felelősségük sem. A felelősségvállalást nem, viszont azt megtanultuk - nagyon is profi módon - hogyan kell kibújni a felelősség alól; hogyan kell azt másokra áthárítani; hogyan kell másokat hibáztatni azért, mert az életünk éppen nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna. Az oktatásrendszer, az éppen divatban lévő társadalmi, kulturális és egyéb irányzatok azzal, hogy nem tartották fontosnak a felelősséget mint életformáló tényezőt, felelőtlenségre tanítottak minket.

Felelősek vagyunk...

Ahogy a társadalom a filmeken, magazinokon, reklámokon, és más egyéb csatornákon keresztül megszólít minketket, azt sugallja nekünk; hogyha nem vállaljuk fel a felelősséget, akkor nincs is felelősségünk. Ebben az értelemben ez azt jelenti: ha kibújunk a felelősség alól, akkor elkerülhetjük annak következményeit is. Remekül ki van találva! A különböző társadalmi divathullámok elhitették az emberekkel, hogy nincs felelősségük. Belehajszolták őket egy felelőtlen életbe, de nem vállalta fel egy irányzat sem a felelőtlenség következményeit helyettük, hanem hagyták, hogy az emberek viseljék azt. Az emberek, miközben másokra mutogatnak felelősöket keresve, viselik a felelőtlenségük minden következményét. Csak egy példa: A média, azt mondja a reklámokon keresztül: "Tiéd a világ", "Miénk az éjszaka", mintegy azt sugallva: bármit megtehetünk, minden felelősség nélkül. Mivel tiéd, azaz miénk a világ, ezért szabadon rendelkezhetünk felette, és azt tehetünk benne, amit csak akarunk. Agyon spanglizhatjuk a tüdőnket, szétihatjuk az agyunkat, átszeretkezhetjük az első nővel (férfivel), aki belénk botlik az egész éjszakát; nem számít, elvégre miénk a világ és az éjszaka... A reklámvilág nagyvonalúan dobálódzik a szlogenekkel, és azt sulykolja az emberek fejébe: élj magadnak, minden felelősség nélkül. Az ember - mivel megette a felelőtlenségéről szóló maszlagot - minden felelősségtudat nélkül, végre is hajtja mindazt, amiket a "remek" szlogenek sugallnak neki. Iszik, dohányzik, drogozik, és fűvel-fával szeretkezik. Amikor pedig ott fekszik tüdőrákkal, májzsugorral, a sokadik abortusszal, vagy aids-el a kórházban, akkor az orvostudományt, egészségügyet, vagy a kormányt hibáztatja. A saját felelősségéről még ebben a helyzetben sem esik egy árva szó sem...
Egyfajta kényelmes, felelősségtől mentes életet akarunk úgy, hogy közben elvárjuk a környezetünktől, hogy felnőttként tiszteljenek, és vegyenek komolyan minket.

Valójában mi is az a felelősség?
Annak tudatában lenni, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, döntésünknek, cselekedetünknek következménye van. A felelősség az a kötelezettség, hogy vállaljuk a következményeket.

...a döntéseinkért

Minden ember olyan életet él, amilyen döntéseket az élete folyamán hozott. Az életünk nem más, mint döntések sorozata. Ezek a döntések aztán meghatározzák az életünk minőségét.
Tehát felelősek vagyunk a döntéseinkért. Felelősek vagyunk, hogy minek alapján hozzuk meg a döntéseinket. A hitünk, azaz a meggyőződéseink alapján, vagy a vágyainktól vezérelt érzelmeink által. Az emberek többsége, a döntéseiket az érzelmeik alapján hozzák meg, nem véve figyelembe azt, hogy az érzelmek nem tudnak gondolkodni. Ezek többnyire rossz döntések lesznek, amiknek a következményét viselni kell. Senki nem élheti úgy az életét, hogy miközben sorra hozza a rossz döntéseket, folyton másra mutogat, felelősöket keresve.

...a szavainkért

Felelősek vagyunk a szavainkért is. Nem is sejtjük, milyen nagy felelősséggel jár az, ha kinyitjuk a szánkat. Amíg a szó csak, mint gondolat van az elménkben, addig kizárólag ránk van hatással. (Belső kommunikáció) De amint a gondolatok felerősödnek, szó lesz belőlük, és ezáltal másokra is befolyással lesznek. Az emberiség történetében nagyon sokat foglalkoztak a beszéddel; azzal, hogy vigyáznunk kell a szavainkra. Van egy régi bölcselet, ami arról beszél, hogy csak akkor szóljunk, ha az a másikat építi és áldás hallgatni azt. Érdemes ezen elgondolkodni. Ez a bölcsesség nem kevesebbet mond, mint azt: hogyha nem tudunk a másik embernek olyat mondani, ami építi őt, fogjuk be a szánkat. Ne mondjunk akkor semmit!

Emberi természetünknél fogva, igen csak nehéz megfogadni ezt a tanácsot. Sokkal szívesebben mondjuk el a véleményünket másról, minthogy elhallgatnánk azt. Szívesen beszélünk arról, hogy a másiknak hogyan kéne viselkednie, milyen ruhákban kéne járnia és kivel kéne, illetve kivel nem kéne barátkoznia; vagy éppen mi az, amit elvártunk tőle, de nem tette meg. Persze mindezt a segíteni akarás zászlaja alatt tesszük, mert, ha jól megmondjuk a másiknak, hogy mennyire selejtes, akkor van lehetősége megjavulni, olyanná válni amilyennek aztán már eltudjuk fogadni.

Egy másik bölcselet úgy szól, hogy legyünk késedelmesek a szólásra és gyorsak a hallásra. Bölcs Salamon azt mondja, hogy amit mond az ember, annak gyümölcséből lakik jól. Már ennyiből is világosan kitűnik, hogy komoly felelősséggel tartozunk a szavainkért.
Nem háríthatjuk át a felelősséget senki másra, ha valakit megbántunk a szavainkkal. Jó, ha tudjuk, hogyha valakinek egy bántó állítást, vagy megjegyzést teszünk, azt 36 jó állítással, megjegyzéssel tudjuk elfelejtetni, kiegyenlíteni. Ezek a sorok főleg magánemberként szólítja meg olvasóját. Nem kívánom részletesen tárgyalni, de szó nélkül hagyni sem, azoknak a felelősségét, akik szem előtt vannak. Érdemes lenne elgondolkodniuk a politikusoknak, azzoknak akik a kultúrát, a közéletet irányítják, irányíthatják - beleértve a médiákat is - azokon a bölcseleteken amiket említettünk. Ha csak akkor szólnának, ha az építő és áldásos lenne azoknak akik hallgatják őket.
Embereket, kapcsolatokat, életeket tehetünk tönkre, ha nem vigyázunk a szavainkra, és felelőtlenül jártatjuk a szánkat össze-vissza.

...a tetteinkért

Felelősek vagyunk a tetteinkért! Bármit cselekszünk, az hatással van a mi, és mások életére egyaránt. Nem viselkedhetünk felelőtlenül, mert egyrészt példák vagyunk a gyermekeinknek, másrészt társadalomformáló hatásunkkal is tisztában kell lennünk.
A társadalom egyénekből áll, és csak annyira lehet egészséges amennyire azok az egyének egészségesek, akik alkotják. Természetesen az egészség alatt a fizikai melett, a mentális, azaz gondolkodásmódbeli egészségre is gondoltam.
El sem tudjuk képzelni mekkora felelősség ez!

Dr. Francis A. Schaeffer, korunk egyik nagy gondolkodója Így fogalmazza meg: "Egy rendszer, vagy társadalom legfeljebb annyira lehet erős, mint azok az egyének akik alkotják. Az egyén meg csak annyira lehet erős, mit azok az elvek, amiken áll." A megfelelő elvek kialakításához nélkülözhetetlen a felelősségteljes gondolkodás. A "Vissza a Valósághoz!" című gondolkodásmód fejlesztő programunk abban kíván segítséget nyújtani, hogy feltárja az ember gondolkodásába évszázadok alatt beépült olyan "vírusokat" melyek a felelőtlen hozzáállásunkért, és így a problémáink többségéért felelősek.

...de legfőbbként a gondolatainkért

Minden döntésünk, szavunk, cselekedetünk először egy gondolat volt csupán. Ezért mindennek az alapja az, ahogyan gondolkodunk. Mondhatnánk akképpen is: ahogyan gondolkodunk, úgy éljük az életünket. A gondolkodásunk azok szerint az információk szerint alakul, amiket beengedünk az elménkbe. Úgyhogy, legelsősorban a gondolatainkért vagyunk felelősek, mégpedig két területen is:

a). Mivel tápláljuk az elménket? Milyen információt engedünk be az elménkbe, amiből aztán megszületnek a gondolataink? A gondolataink azon információkból származnak, amelyek bekerülnek az elménkbe. Annak alapján formálódik a gondolkodásunk, amit hallgatunk, nézünk, olvasunk, stb. Az elménkbe bejutó információhalmaz alakítja aztán a gondolkodásunkat. A tudatos elménkbe bejutott információ - ha jelentőséget kap - bekerül az elménk két másik részébe is, és így a valódi énünk, azaz a lelkünk részévé is válik. Ebből születnek meg aztán a különböző gondolatmintáink (egy bizonyos dologról, hogyan vélekedünk), a szavaink és cselekedeteink.

Az érthetőség kedvéért egy-két példa: Mielőtt viszont példálóznék, tudatni szeretném mindenkivel, hogy nem áll szándékomban megbántani, vagy elítélni senkit sem! Abban az esetben, ha a példáim egyikében felismeri magát, kérem, higgye el az nem az Ön személye ellen szól. Pusztán csak olyan tényeket közlök, amiket a tudomány különböző ágaiban folytatott kutatások is alátámasztanak.

Ha huzamosabb ideig érik az elménket ugyanazok, vagy hasonló impulzusok, azok egy idő után a gondolatainkban leképződnek. Például: Abban az esetben, ha mondjuk, rendszeresen nézünk pornó filmeket, egy percig ne csodálkozzunk azon, hogy könnyen irányíthatóvá válunk az érzékeinken keresztül. Azok a képek, hangok, amik egy ilyen filmen keresztül eljutnak hozzánk, olyan nyomokat hagynak a gondolkodásunkban, amik később a döntéseinkben és tetteinkben fognak jelentkezni. Megváltozik az erkölcsi ítélőképességünk, és elfogadhatónak tartunk majd olyan dolgokat is, amiket a rendszeres "mozizás" előtt még elítéltünk. De hozhatnám az erőszakos filmeket, könyveket, videojátékokat, az agresszív kemény zenét is példának. Ám nem kell ilyen látványosan káros dolgokkal táplálnunk az elménket, elég ha csak minden nap ott ülünk a TV előtt és - hogy is mondjam - nem éppen a művészi értékeiről ismert, valamelyik szappanoperát néznünk. A heteken, hónapokon kersztül figyelemmel kísért sorozatok, rejtett üznetei befolyásolják döntőmódon a gondolkodásunkat. A világról alkotott véleményünk ennek hatására eltorzul, a valósághoz képest hamis lesz.
Mivel tápláljuk az elménket?

Nem háríthatjuk másra a felelősséget akkor, amikor olyan információkat, impulzusokat engedünk be az elménkbe, amiknek romboló hatása van ránk nézve. Senkit sem hibáztathatunk azért, ha ennek következtében, eltorzul a gondolkodásunk, és egy hamis szemmel látjuk a minket körbevevő valóságot. Szabadok vagyunk; bármit megtehetünk, bármit nézhetünk, olvashatunk, hallgathatunk, de ezeknek a ránk és a környezetünkre hatással levő következményeiért nekünk kell vállalnunk a felelősséget.


b). Mit kezdünk az elménkbe jutott információval? Annak dacára, hogy ügyelünk arra, hogy mivel tápláljuk, rengeteg olyan információ jut be az elménkbe, aminek káros hatása lenne, ha továbbkerülne a lelkünkbe. Az a felelősségünk, hogy csak olyan információt engedjünk be a lelkünkbe, amit megvizsgáltunk abból a szempontból, hogy annak mi lehet a következménye. Az információ először az elmébe jut, és onnan kerül át a lélekbe. Abban az esetben, ha minden kontroll nélkül fogadjuk el az információkat, akkor minden szemét bekerülhet a lelkünkbe. Ha valamilyen gondolatot öt percig forgatunk az elménkbe, akkor az a lelkünkbe jut, és a legváratlanabb helyzetekben fejti ki a romboló hatását. Azonnal el kell kapnunk - még a bejutás pillanatában - minden gondolatot, még mielőtt hatással lehetne ránk. Ergo, a felelősségünk abban van, hogy minden gondolatot megítéljünk.

Az embernek, a véges mivolta miatt, kizárólag az elméje és a gondolatai felett van hatalma. Nem tudja befolyásolni sem az időjárást, sem azt, hogy szeressék, sem azt, hogy a föld melyik részére szülessen, de még azt sem, hogy sűrűbben járjon a villamos. Egyszóval, semmi egyéb felett nem rendelkezhet, mint az elméje felett. Ezt viszont ne kicsinyeljük le, mert azáltal, hogy az elménk felett uralkodhatunk, az elménket kordában tarthatjuk; az egész életünknek mi lehetünk az irányítói.

A felelősség felvállalása szabaddá tesz

Azok az emberek, akik azt vélik, hogy nincs felelősségük, kiszolgáltatják magukat a körülményeiknek és más embereknek. Nekik nincs beleszólásuk a saját életükbe. Minden meggyőződés nélkül élnek, és így felelőtlenül elhisznek mindent, bármit is mondanak nekik; másoktól várják, hogy megoldják helyettük az életüket. Ennek következtében, folyton másra mutogatnak, és időről-időre ugyanazokat a hibákat követik el. Nem hiszik el, hogy azt aratják, amit vetnek. Úgy vélik, hogy bármit vethetnek, mert mindig "búzát" fognak aratni. Amikor aztán tököt vetnek és nem búza, hanem tök terem, akkor vérig vannak sértődve. Vannak emberek, akik az egész életüket így élik le: tököt vetnek, és búzát akarnak aratni.
Akik viszont felelősséggel élnek, saját maguk dönthetnek az életükről. Szabadon, a körülményeiktől és mások véleményétől elvonatkoztatva felelősen megvizsgálhatják azokat a válaszokat, amiket az életük kérdéseire kapnak. Ezzel megadják maguknak az esélyt, hogy megtalálják az igazi válaszokat, és kialakíthassák maguknak a szilárd, tényeken alapuló meggyőződéseiket. A felelősségteljes ember maga irányítja az életét, maga hozza a döntéseit, minek következményeit mindig minden körülmények között vállalni tudja.

Az élet sokkal értékesebb annál, minthogy felelőtlenül elherdáljuk. Ezért nem élhetünk gyermeteg felnőttekként, hanem annak tudatában kell vállalnunk a felelősségünket, hogy minden gondolatunknak, szavunknak, döntésünknek, cselekedetünknek következménye van.

A szeretet útja - Mi a boldogság(?)..

"Az általunk látott, annyira őrültnek tűnő világ a nem működő hiedelmek eredménye."

Hogy másként érezhessük a világot, meg kell változtatnunk hiedelmeinket: hagynunk kell, hogy a múlt tovaszálljon, jobban kell figyelnünk a jelenre, és el kell oszlatnunk a bennünk lévő félelmet. Sok út vezet a belső átalakuláshoz és a lelki békéhez. Ezzel a néhány gondolattal bevezetést kívánunk nyújtani azok számára, akik személyi átalakuláson akarnak átmenni, hogy életüket ne a kapni vágyás és a félelem jellemezze, hanem az adni akarás és a szeretet.

A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink.

Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal.

Mi tehát a boldogság?

A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is.

Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota. Ha megértjük büszkeségünket - az el fog múlni - helyében ott lesz az alázatosság. Ha megértjük félelmeinket -azok elolvadnak - ami keletkezik az a szeretet. Ha megértjük ragaszkodásainkat -azok megszűnnek -s a következmény a szabadság.

Amit észlelünk, az valójában a világnak hívott vászonra kivetített lelki állapotunk. Ha adunk tulajdonképpen kapunk, ez a szeretet törvénye. A mások iránt érzett ellenséges gondolataink tulajdonképpen saját magunk ellen irányulnak.

1.1. A félelem:

Nézzük meg a következő listát - fejfájás, hátfájás, nyakfájás, idegesség, pattanásig feszült lelkiállapot, álmatlanság, gyakori félelem érzet, boldogtalanság. Itt csak néhány szerepel azon tünetek közül, amelyek a haragtartó tudat következményei lehetnek. Az időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása, pedig kevés teret enged a jelenben a szeretet és az öröm számára.

Mit akarunk, konfliktust vagy békét? A világot nem tudjuk megváltoztatni, azt viszont igen, hogyan látjuk a világot, a többi embert és magunkat. Két érzelem létezik: a szeretet és a félelem. Amit tapasztalunk az a kivetített lelki állapotunk, ha ez jó, akkor szeretet, béke van bennünk, ha viszont tele vagyunk félelemmel, aggodalommal ezt a lelki állapotot tükrözzük a körülöttünk lévő világra, és ez lesz tapasztalati valóságunk.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy más emberek cselekedetei, vagy olyan körülmények és események miatt háborog a lelkünk, melyeket úgy tűnik nem tudunk befolyásolni. A feldúltságot megélhetjük düh, féltékenység, sértettség, vagy lehangoltság formájában, valójában mindezek az érzések a félelem egy fajtáját jelentik. Attól kezdve, hogy felismerjük, hogy mindig választhatunk, a félelem vagy a szeretet vezéreljen minket, ha szeretetet választjuk, többé nincs ok zaklatottságunkra.

A tudatunk olyan mint egy filmvetítő gép. A múltbéli emlékeink jelentik a képeket, amelyeket a vászonra vetítünk. Ez a vászon, pedig sokszor az az ember, akivel éppen beszélünk. Ha a tudatunkban pergő film bűntudatról, vagy haragról szól, ezeket az érzéseket kivetítjük a jelen helyzetre. Ezért találjuk úgy hogy a másik megpróbál bűntudatot ébreszteni bennünk, így az illető - látszólag - megérdemli haragunkat.

1.2. A megbocsátás:

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé.
Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék.

1.3. A ragaszkodás:

Agyunk folyton boldogtalanságot kreál. Ha jól figyelünk, rájövünk, hogy mi okozza még a boldogtalanságot? Ez pedig, nem más, mint a túlzott ragaszkodás. A ragaszkodás nem valami tény. Csak elképzelés, fantázia, amely a programozás által került oda. Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy személyek nélkül nem lehetünk boldogok. A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz.

De, ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít - csupán gyönyört szerez, amit azonnal a kimerültség követ, és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy elveszíthetjük ragaszkodásunk tárgyát. Próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy ragaszkodásuk tárgya nélkül is lehetünk boldogok.

Eszünkbe ötlött-e már, hogy megtarthatjuk az összes ragaszkodásunkat, anélkül, hogy feladnánk őket, anélkül, hogy egyről is lemondanánk, s nem ragaszkodva nem kötődve hozzájuk még jobban is örülhessünk nekik, hisz akkor békések vagyunk, és nem fenyegeti semmi sem az örömünket? Ha megtanuljuk, élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogunk egyhez ragaszkodni, és nem fogunk szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapjuk meg.

A ragaszkodásunktól ne megtagadással vagy erőltetett lemondással váljunk meg, mert amiről fogcsikorgatva mondunk le, ahhoz örökké ragaszkodunk, hanem azáltal, hogy látjuk bennük a rémálmot, s ezáltal elveszítik hatalmukat felettünk, nem tudnak többé megsebezni és félelmet okozni, majd ezek után megtapasztalhatjuk a lelki békét a boldogságot.

1.4. Az elengedés:

Ha egyetlen valóságunk a szeretet: a félelemtől való megszabadulással, a félelem elengedésével érhetjük el a lelki békét, amely egészséghez és belső teljességhez vezet. A belső béke megteremtéséhez feltétlenül szükséges a megbocsátás, amely a múlt elhagyását jelenti.

1.5. Az elvárások:

Ha elvárások és feltételek nélkül adunk /szeretet is/ azon nyomban rátalálunk a belső békére. Abban a percben azt is megértjük, hogy mindent, amit adunk azt mi magunk kapjuk. Nem bírálni másokat ez is egy lehetséges útja a félelem leküzdésének. Ha megtanulunk lemondani a másik feletti ítélkezésről, ha képesek vagyunk teljesen elfogadni embertársainkat, és nem akarjuk őket megváltoztatni, akkor eljutunk önmagunk elfogadásához is.

Minden ami - látszólag - megesik velünk, úgy történik, ahogyan elvárjuk. A kommunikációs problémáink nagy része abból fakad, hogy mindenféle előírásaink vannak a másik viselkedését illetően. Meg kell szüntetnünk ezeket az előírásokat, és végre boldogok lehetünk.

1.6. A jelenben élni:

Ha csak a jelen pillanata jár az eszünkben, lelkünkben béke költözik. Akkor mondhatjuk, hogy eltökélt szándékunk másképpen látni a dolgokat, ha csakugyan hajlandók vagyunk megszabadulni a múlttól és a jövőtől, s így a jelent olyannak éljük meg amilyen valójában. Az életünk bármely valós elemét csak most a jelenben tapasztalhatjuk meg.

Ahhoz, hogy a szívünk és a tudatunk készen álljon a megbocsátásra, le kell győznünk magunkban azt a hiedelmet, hogy a múlt elkerülhetetlenül megismétlődik a jövőben.
Gondolataink és nézeteink határozzák meg, milyenek látjuk az életet. A megbocsátás célja, hogy megszabadítson minket a múlttól, hogy megszabaduljunk megbántottságunktól és gyűlölködésünktől. Nem veszélyt hoz ránk a megbocsátás, hanem lehetővé teszi a jelen teljesebb megélését. A harmonikus jelen pedig cserében elősegíti, hogy nyugodt tekintettel nézzünk a jövőnk felé.

1.7. A feltételek:

Másoknak nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy nekünk lelki békében legyen részünk.
Mi vagyunk a felelősek saját boldogságunkért. Kétségtelenül harmonikusabbak lesznek kapcsolataink, ha nem akarjuk mindenkinek megszabni, hogyan éljen, hanem inkább a szeretetet és a megbocsátást gyakoroljuk.

1.8. Az elfogadás:

A lelki béke másik feltétele, hogy ne akarjunk senkit sem megváltoztatni, hanem egyszerűen fogadjuk el olyannak, amilyen. Amennyiben igazán elfogadunk valakit, nem követelünk vagy várunk el az illetőtől semmit. Vegyünk egy példát: a rózsának birtokában van egy ajándék, ami nekünk nincs, tökéletesen megelégedett önmagával,

2.Lehetőségek a lelki gyakorlatokra:

- Autogén tréning
- Agykontroll
- Coue fél módszer

E lehetőségek közül valamelyiket érdemes elsajátítani, és a mindennapi életbe beilleszteni és gyakorolni, gyakorolni.

3. Kérdezni a problémára:

Ha van egy nagy problémánk, tragédiánk ismerjük fel, hogy nem segít, ha azt kérdezzük miért következett be ez az esemény, miért pont én. Erre a kérdésre a válasz talán örök rejtély marad. Hogy felépüljünk, azt kell kérdeznünk: mit tanulhatok ebből a helyzetből? Mit tehetek a továbblépés érdekében? Mit tanultam a történtekből, ami segítségemre lehet a jövőben?
- Mi okozza?
- Mi hozta létre?
- Mit kell tennem?
- Mit üzen ?

4. Gyakorolni, gyakorolni. Mikor, mennyit ?

Lehetőleg naponta 10-15 percet. Itt is érvényes az alap szabály a fokozatosság.
Ne számítsunk azonnali sikerre. A régi szokásokat elhagyni csak folyamatos és kitartó gyakorlással lehet.

5. Összegezve:

Ha tudatában vagyunk annak, hogy gondolataink teremtik meg a világot, megtudjuk változtatni azt. Átalakíthatjuk tehát a belső világunkat úgy, hogy módosítjuk az azzal kapcsolatos gondolatainkat. Gondolatainkat megváltoztatva valójában az okot változtatjuk meg. Így az általunk érzett világ, vagy is az okozat már magától módosul.

A támadás, amit kívülről jövőnek érzékelünk, valójában saját tudatunk szüleménye. Ha ezt fölismerjük, ráébredünk, hogy a támadással kapcsolatos gondolatainkkal igazából saját magunkat sebezzük meg. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a támadásra vonatkozó gondolatainkat szeretettel helyettesíthetjük, így nem ártunk tovább magunknak. A lelki nyugalom belső ügy és csak akkor láthatjuk békésnek a környezetünket, ha belsőnkben is béke honol.

Apeh..

APEH
- Halló! Jó napot kívánok! Egy kis segítségre volna szükségem. Az adóbevallásomat szeretném beküldeni az APEH elektronikus rendszerén keresztül, de egy kicsit elakadtam.
- Jó napot kívánok! Azért vagyunk, hogy segítsünk az állampolgárok minden ügyes-bajos dolgában. Hol akadt el?
- Hát itt, a számítógép előtt.
- Jó, jó, de meddig jutott el?
- Az idegrohamig.
- Pontosabban kérdem: benne van a magyarorszag.hu-ban?
- Hú, de benne vagyok! Nyakig!
- Nyugalom uram, nincs oka a kétségbeesésre! Ez egy abszolút felhasználóbarát rendszer. Sikerült belépnie az ügyfélkapun?
- Hát ez az! Nem engednek be. Pedig kopogtam is, dörömböltem is, egyszer már a monitort is levertem az asztalról. Könyörgöm, engedjenek be!
- Oké. Haladjunk akkor sorjában! Milyen operációs rendszere van?
- Nézze, utoljára öt éve operáltak aranyérrel, de ebből nem csinálunk rendszert.
- Explorer, Netscape vagy Mozilla?
- Amit az APEH parancsol! Én mindent őszintén be akarok vallani. Egy biztos, mozilla gorillám nincs. Van viszont egy kanárink, de már nagyon öreg. Leadózom, csak egy szavukba kerül!
- Nézze, az eddigi beszélgetésből úgy veszem ki, hogy maga nem egy kifejezetten számítógépes szakember. Most lépésről lépésre elmagyarázom, mit kell csinálnia. Először is, jelentkezzen be a http://www.magyarorszag/vallalkozas/ elethelyzetek /adobevallas/bejelentkezve /allampolgar/szolgaltatasok /szivatas.hu internetes oldalra. Megvan?
- Már a szívatásnál tartok.
- Egere van?
- Jesszusom! Már erről is tudnak?
- Akkor most nyissunk új ablakot!
- Képtelenség. Már most is akkora a huzat a lakásban, hogy kivitte a nagymamát.
- Kattintson a jobb felső sarokba! Mi jött fel?
- Az alattunk lakó felesége. Elfogyott a sörük. Rákattanjak? Várjon!
Most egy hibaüzenetet kaptam. Valami baj van a protokollal. Biztos azért,
mert csak kőbányai söröm van itthon.
- Türelem! Milyen titkosítása van a számítógépen?
- Semmilyen. Az egész ház tud róla. Sőt, ide járnak szexképeket nézegetni.
- Akkor telepítenie kell a JAVA titkosítót.
- Sejtettem, hogy a java még hátravan.
- Persze, végeredményben továbbmehetünk titkosítás nélkül is, de akkor törölnie kell a cookie-t. Tudja, hogyan kell?
- Õszintén szólva az anyukám nem tanított meg rá. Sőt, eddig nem is tudtam, hogy a kukit is meg kell törölni használat után.
- Akkor most dobja a cookie-t a szemétkosárba!
- Tulajdonképpen én sem vagyok túlságosan elégedett vele, de azért a szemétkosárba dobni, azt azért egy kicsit túlzásnak tartom!
- A következő lépésben feltétlenül le kell töltenünk az e-NYENYI programot az ONYF honlapjáról, mert különben nem tudunk behatolni az EMMA-ba.
- Behatolni? Most dobatta ki velem a kukit!
- Azt mondja meg nekem, hogy most mit lát a képernyőjén?
- Olvasom: Tisztelt Felhasználó! Értesítjük, hogy a http://www.magyarorszag.hu oldal pillanatnyilag nem elérhető. A hiba elhárítása folyamatban van.
- Ez a pech!
- Nem, ez az APEH. Egy pillanat! Most sikerült továbblépnem... Valami angol szöveg... Azt mondja, Pentagon... Interkontinentális rakétairányítás... Indítókódok...Uram, már csak egy apró segítségre volna szükségem. Megadná nekem az APEH pontos koordinátáit?

Horoszkóp..

(március 21. - április 20.)

- Hány KOS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Csak egy! Talán valami nem tetszik?!


(április 21. - május 20.)

- Hány BIKA kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy elég, csak győzd meg, hogy a régi, kiégett körte értéktelen, és ki kellene dobni!


(május 21. - június 21.)

- Hány IKREK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Kettő. Az egyik tartja a létrát, és összehajtogatja a vasalt ruhát, a másik kicseréli a körtét, és elkészíti a vacsorát.


(június 22. - július 22.)

- Hány RÁK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy, de csak akkor, ha nem tudja újra éleszteni a régit.


(július 23. - augusztus 22.)

- Hány OROSZLÁN kell egy villanykorte kicseréléséhez?
- 30. Egy, hogy kicserélje, és 29, hogy ezt megtapsolja.


(augusztus 23. - szeptember 22.)

- Hány SZŰZ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Nagyjából 1.000.000 , - egymilliómodnyi hibalehetőséggel.


(szeptember 23. - október 22.)

- Hány MÉRLEG kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Hát . . . egy . . . vagyis . . . kettő . . . azaz, inkább mégis egy . . . vagy. . . talán mégis inkább kettő .. . ez így jó lesz válasznak? Egyáltalán, muszáj kicserélni azt a villanykörtét?


(október 23. - november 22.)

- Hány SKORPIÓ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- SEHÁNY! A sötétség jó lesz!


(november 23 - december 21.)

- Hány NYILAS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Süt a nap, gyerek még az idő, előttünk még az egész élet, te pedig odabent egy ostoba kiégett villanykörtén rágódsz??


(december 22 - január 20.)

- Hány BAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- A válasz bizonytalan. Nincs elég információ megadva.
Milyen magas a plafon? Milyen nagy a villanykörte?
A legjobb lenne odamenni, és felügyelni az egész műveletet!


(január 21 - február 18.)

- Hány VÍZÖNTŐ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy se, de ha 10 vízöntő összejön, megszervezi a villanykörte-konferenciát, és feltalál egy új, forradalmi, ön-kicserélő fajtát!


(február 19 - március 20.)

- Hány HALAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Villanykörte??? Miféle villanykörte???

Pszichológiai teszt..

Pszichológia teszt, olvasd el, gondold végig, UTÁNA görgess lefelé!

Egy nő édesanyja temetésén találkozik egy férfival, akit eddig nem ismert.
Azt gondolta, ez a férfi lenyűgöző. Annyira hitt abban, hogy ő álmai
hercege, hogy beleszeretett, de soha nem kérte el a telefonszámát és aztán.
Néhány nappal később a nő megölte a nővérét!

Kérdés: Mi motiválta testvére meggyilkolásában?

Gondolkozz el rajta egy picit, mielőtt lejjebb gördíted a sorokat!
































Válasz: Azt remélte, a férfi eljön a temetésre megint!
Ha helyesen válaszoltál, úgy gondolkodsz, mint egy pszichopata. (BADARSÁG)
Ez egy híres amerikai pszichológus tesztje, amivel azt nézik meg, kinek van gyilkos hajlama. Sok letartóztatott sorozatgyilkos részt vett a tesztben, és azt válaszolta, ami feljebb található. Ha nem válaszoltál helyesen, akkor jó neked.

(A Snopes.com szerint a 2002 májusában útjára indult példamese nem egy “híres amerikai pszichológus tesztje”, hanem egy hamis sztereotípiából kiinduló kacsa. A pszichopaták többsége valószínűleg ugyanúgy fogadná ezt a történetet, mint bárki más, és butaság lenne azt hinni, hogy minden pszichopata ugyanazt válaszolja. A Snopes szerint nem létezik varázskérdés a mentális állapot felmérésére, sokszor komplex tesztek sem hoznak biztos eredményt.)

A másik én..

"Rettenetes.. bénító érzés, amikor felbukkan.. az a bizonyos idegen, a másik éned. Másé a karod, a lábad, a szemed. Egy álmatlan, nyughatatlan idegen, aki megy tovább, eszik tovább, él tovább." (The Brave One)



Bár már többnyire meggyőződésünk, hogy a többszemélyűség a skizofrénia kezdő és/vagy haladó fázisa, pedig nem. Még csak nem is skizofréniáról beszélünk, ha arra eszmélünk, hogy „nem ismerünk magunkra”. Amivel önmagába véve nem is lenne –és nincs is- baj, nevezhetnénk ezt akár „változásnak” is, még ha akaratlanul is történik..

Naponta változunk, az idő minden intervallumában, minden percében, és ennek tudatába is vagyunk. Ha aprólékosabban tagolnánk a „változás” fogalmát, akár az olyan példákat is fel lehetne hozni, mint a körömnövekedés vagy az emberi mivoltunk velejárója, az öregedés. De nem az efféle csekélynek mondható (de nem annak titulált) változás az, ami alapjában átformál minket és ez által a bizonyos „másik én”-ről beszélhetnénk. A fenti példák létünk velejárói. Ugyanakkor a bennünket ért külső és ez által belső hatások azok, amelyek képesek az eddigiekben valósnak hitt mivoltunk akár gyökeresen is megváltoztatni. És (helyesírás szabályai rulz) itt tör felszínre a/egy „másik én”. Leggyakrabban „egy” gyerekkori –évekig, évtizedekig lappangó- sérelem vagy bántalom. Egykori vagy akár gyakori csalódásokkal való küszködésünk eredménye.

Egyszerűsítve: Traumatikus események.. Melyek gyökeresen átformál(hat)ják, megváltoztat(hat)ják személyiségünket és innentől kezdve, már egy „másik én”-ünkkel szembesül(het)ünk. Szembesülünk is, de remélve hiszünk.. hiszünk abban, hogy ez egy átmeneti állapot. Nem fogadjuk el azt a tényt, hogy a változás okkal történt, amennyire az előzményeket oknak nevezhetjük. Ugyanakkor azt sem, hogy nem az vagy aki lenni szeretnél –aki voltál –aki vagy és –aki leszel, hanem az, akinek akkor és most érzed magad. A változás, mint folytonos történés, nem minden esetben a problémáink következményének szüleménye. Változunk, érünk, butulunk. Több átmenet közül választhatnánk, de nem vagyunk képesek elfogadni az épp aktuális szerepünket. Ahogy azt sem, hogy a változás az aktuális öröm ill. bánat-érzésünk nem ésszerű feldolgozásának hatására bukkan fel, hogy kezelni tudjunk korábban számunkra érthetetlen helyzeteket.

A „másik én”-ünk mindannyiunk jellemét képezi, akár egy védelmi opció, csak szükséghelyzetben lép érvénybe és a végsőkig kitart. Segít feldolgozni az épp aktuális „feldolgoznivalót” –de nem úgy, mint egy húsüzem-. Miután pedig a tudni való le tudva, nem hagyjuk pihenni hősünket. Átvesszük a szerepét, bőrébe bújnánk –bújunk-, hisszük, hogy az lehetünk, aki nem vagyunk és így elveszítjük önmagunk fölött is az uralmat.

„Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettő1 kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:
- Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív." (Anthony de Mello S. J.)

Próbálkozhatunk önmagunkra ill. „másik én”-ünkre példaképként tekinteni, de mindaddig, amíg nem tudjuk eldönteni, hogy mely szerep az ami leginkább jellemez, mindaddig amíg nem elégszünk meg „saját énünk” sajátosságaival, és nem fogadjuk el tökéletlen bár már a tökéletlenség tökéletességévé válására törekvő „énünk” egyedi megnyilvánulásait, addig nem dönthetjük el, hogy „álom ez vagy valóság”, vagy épp fordítva.

„Nincs visszaút a régi énemhez. Õ nincs többé. Már csak ez az idegen létezik.. a másik én. " (The Brave One)