Igazán(?)..

Az fog majd Téged igazán szeretni, aki már a legelején nem csak a külsődet nézi, hanem a gesztusaidat, a mosolyodat, aki egy kis csodaként kezel, és mindig izgalommal vár, aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat szeretné átérezni és mindezekhez hozzátenni a saját érzéseit.

Akit a lelked is érdekel. Aki elfogadja a hülyeségeidet is, ezeket aranyosságnak veszi.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot.

Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében bármely módon is, az helyet csinál neked benne.

Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri fel az értékeidet.

(forrás / google)

Mire való a csönd(?)..

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:

- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:

- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?

A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:

- Saját arcunkat látjuk a kútban!

- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

A látogatók megértették a remete tanítását.

(Erhart Kaestner)

Felnőtt!..

"Felnőtt nem akkor leszel, ha kardot húzol és vakmerően harcolsz a vélt igazadért. Nem akkor, ha nem félsz mások arcába vágni a legpimaszabb igazságaidat is. Nem akkor, ha bárkit elítélsz. Esetleg megvered, legyőzöd, eltaposod, vitában megszégyeníted vagy elzavarod. Nem akkor, ha a "nekem van igazam" nevében foggal-körömmel védelmezed az elveidet. Ezeket egy gyerek is megteszi a homokozóban...

Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed... Ha a sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért - és mások életéért is - a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán - és ezt tudod. Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled. Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz... Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy "vétek", tudja, hogy nem másokról, hanem róla van szó. Mindent önmagában keres. S ott is találja meg."

(Müller Péter)

Verhetetlen!..

  A riporter interjút készít a Sorssal.

– Ütéseim – mesélte büszkén a Sors –, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot – és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek – egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.

– Így tehát – érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter –, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?

– Hát, ugye, meg kell mondanom – nyilatkozott kelletlenül a Sors –, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt…

– De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! – türelmetlenkedett a riporter.

– Reménynek hívják… – válaszolta alig hallhatóan a Sors.

(W. Hoffsümmer nyomán)

Élj Vidáman..

“Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól működik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: “A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!”, hanem azt: “Úgy fáj a fejem!” Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással!”

(Andrew Matthews – Élj Vidáman)

Megjátsszuk..

"Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet.

Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.

Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni."

(V. Varga Zoltán)

Legyél boldog most!..

Az idő valójában nem létezik, csak egy absztrakt koncepció a fejedben. A jelen pillanat az egyedüli ami van. Kezdj valamit ezzel a pillanattal!

Mark Twain egyszer megjegyezte, hogy szörnyű dolgokon ment keresztül életében, amelyek közül néhány meg is történt vele! Ugye mennyire igaz ez? Ha gyakran arra gondolunk, hogy mi minden megtörténhet, akkor borzasztóan megkínozhatjuk magunkat. Ha azonban a jelen pillanatra koncentrálunk (amin kívül nincs is egyebünk), akkor már nem is tűnnek olyan nagynak a problémák!

Carpe Diem.

(forrás / google)

Lucifer trükkje, avagy – az elmulasztott alkalmakról..

Egy szép napon Lucifer elhatározta, hogy fokozza gonoszságainak hatékonyságát. Összehívta hát a Pokoli propaganda és Reklámosztály főnökeit, hogy dolgozzanak ki egy új kísértés-és csapda-kampányt az emberek számára, nemkülönben új módszereket arra nézve, hogy összetörjék bennük az élet értelmét. 

-  Mondd nekik azt, hogy nincs Isten. – javasolta az egyik ördög.

Lucifer elhúzta a száját: 

-    Jobban szeretnék valami kevésbé elcsépeltet. 

-    Mondd nekik azt, hogy cselekedeteiknek nincs semmi következménye- tanácsolta a másik.

Lucifer a fejét rázta: - Maguktól is ezt gondolják. 

Egy harmadik ezzel jött: 

-  Mondd nekik azt, hogy már annyira letértek az igaz útról, hogy soha többé nem találnak vissza, mert az ember képtelen megváltozni.Lucifer kifakadt:

-  Ezt már próbáltam…

Most a legöregebb és legfurfangosabb ördög kért szót.

-  Egyszerűen hitesd el velük, hogy rengeteg, rengeteg idejük van…

Lucifer ördögi elégedettséggel vigyorgott:

-    Ez már igen! Ez jó ötlet!

**

"Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, néznélek, amint elalszol, betakargatnálak, megköszönném az Úrnak drága életedet. Néznélek egy kicsit álmodban.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, a kapuig kísérnélek, amíg elmégy, megcsókolnálak és megölelnélek, és visszahívnálak, hogy még egyszer megtegyem. 

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, a te hangodat hallgatnám, kikapcsolnám a tévét, eltenném az újságot, minden figyelmemet neked szentelném. Emlékeznék, hangod csengésére és szemed fényére. 

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hallgatnám, ahogy énekelsz, veled énekelnék, és arra kérnélek, énekelj még egyet. 

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy veled vagyok, azt szeretném, ha minden pillanat fontos lenne. Nem törődnék a tányérokkal, az udvarral, még a számlákkal sem. Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, mindig veled szeretnék lenni. 

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy együtt vagyunk, a kedvenc ételedet főzném, a kedvenc játékodat játszanám. Kivennék egy nap szabadságot, csak hogy veled legyek. Nem mérgelődnék a rendrakás és a beágyazás miatt. Eszedbe juttatnám, hogy milyen fontos vagy nekem. Elmondanám neked, hogy azt kívánom a mennyországba juss. Azt mondanám neked, hogy ne félj, hanem légy erős. Elmondanám, hogy szeretlek, és nevetve megosztanánk egymással legkedvesebb emlékeinket.

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy együtt vagyunk, a Bibliát olvasnám veled, és imádkoznék Istenhez. Megköszönném Istennek, hogy találkoztunk, és hogy ezen a különleges módon viselt ránk gondot. 

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy együtt vagyunk sírék, mert több időt szeretnék veled tölteni. 

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom… 

Egyáltalán nem tudom, mikor lesz az utolsó alkalom. Segíts nekem Uram, hogy kimutathassam szeretetemet, azok iránt, akik életem útját keresztezik. Lehet ez az utolsó alkalom, hogy együtt vagyunk."

/Bruno Ferrero: De nekünk vannak szárnyaink/

"Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri...

Legyetek tehát készen ti is..." /Mt. 24,36-44)