A tudósok már régen felfedezték, hogy a férfiak és a nők más-más, beszédfelfogással rendelkeznek. Ezért beszélnek el oly gyakran egymás mellett. Következzék 10 stratégia, melyek segítségével könnyebben szót érthetünk a kedvesünkkel.
Ez a Csak ne beszéljünk róla! című könyvből (szerző: E. G. Baur) kiragadott párbeszéd példaértékű, ugyanis szinte az összes olyan hibát tartalmazza, amely a férfi és a nő közötti kommunikációban előfordulhat:
Nő: Kérsz még kávét?
Férfi: Hmmm...
Nő: Ír valami érdekeset az újság?
Férfi: Hmmm...
Nő: Miről olvasol éppen?
Férfi: Hmmm...
Nő: Azt kérdeztem, miről olvasol éppen.
Férfi: Iiiigen.
Nő: El kell mennem ma a nőgyógyászhoz.
Férfi: Aha.
Nő: Nem tartod szükségesnek, hogy néha beszélgess velem?
Férfi: De hát beszélgetek veled.
Nő: Csak azt mondtad, hmmmm.
Férfi: Mert állandóan megzavarsz olvasás közben. Te sem tudod elviselni, ha a gyerek folyamatosan zargat.
Nő: Az más.
Férfi: Miért lenne más? Ezek szerint nekem nincsenek olyan jogaim, mint neked. Így van?
Nő: Nem erről van szó. Arról van szó, hogy reggeli közben mindig olvasol, és nem tudunk semmit megbeszélni.
Férfi: Én az elvekről beszélek.
Nő: Te és az ostoba elveid! Nem csoda, hogy a Kovács nem tud elviselni.
Férfi: A Kovács senkit nem tud elviselni.
Nő: De csak veled tol ki munka közben!
Férfi: Mióta érdekel, hogy mi van a munkahelyemen?
Nő: Amióta esténként folyton arról nyavalyogsz, hogy a rosszindulatú kollégáid gátolnak a karrieredben...
Férfi: Á, témánál vagyunk. A nagyságos asszonyt nem elégíti ki a karrierem! Túl kevés pénz, túl kicsi autó, vagy mi? Akkor szerezz magadnak egy gazdag, agy nélküli pacákot...!
Nő: Miért gondolod, hogy egy gazdag és sikeres férfi buta is? Csak az irigység beszél belőled.
Férfi: Miért lennék én irigy bárkire? Maximálisan elégedett vagyok azzal, amit elértem...
Nő: Ez jellemző. Te mindig elégedett vagy magaddal. Csak épp engem nem kérdezel meg soha.
Itt elhagyjuk a szereplőket. A nő elkanyarodik afelé, hogy a férfi túl későn jár haza, hogy a határidőnaplója fogságába esett, persze a férfi sem hagyja annyiban, és újra rázendítenek a már ezerszer elhangzott szólamokra... Másnap reggel a férfi megint az újságot bújja, a nő pedig ott ül mellette, miközben úgy érzi, menten szétrobban.
Melyik pár ne veszekedne a pénz, a házimunka, a másik családja vagy a közös programok miatt? Érdemes megfontolni, amit szakértő tanulmányok állítanak: a veszekedéseket legtöbbször kis félreértések okozzák. A férfiak és a nők ugyanis elbeszélnek egymás mellett, másképp értelmezik a partner kijelentéseit, ha idegesek – mint például az itt olvasható párbeszédmintában. ,,A férfiak és a nők agya elsősorban a beszéd szempontjából működik másképp – állítja Dr. Molnár Mihály párterapeuta. – Sok férfi szemrehányásként éli meg a nő összes megjegyzését. Erről persze a nő is tehet.¨ A férfiak úgy érzik magukat – legalábbis a párterapeuta szerint –, mintha állandóan szembesítenék őket vélt vagy valós hibáikkal, és emiatt védekező pozíciót vesznek föl. A következmény: veszekedés, értetlenség, elbeszélés egymás mellett. ,,Vannak különbségek a nemek beszédében – állítja a szakértő –, de aki tisztában van ezekkel, az elkerülheti a félreértéseket.¨ A szakember stratégiái a hatékonyabb párbeszéd elérésére:
1. Egyenesség
A nő a reggelizőasztalnál folytatott beszélgetésben indirekt módon, kerülő úton szeretné felhívni magára férje figyelmét. Ez ugyan sikerül neki, de a férfi ideges, mert megzavarták az olvasásban. Ha a feleség megkérte volna, hogy tegye le az újságot, és beszélgessenek egy kicsit, egészen más lett volna a párbeszéd menete és végkifejlete. Ezért a szakember azt tanácsolja, kezdjük a mondatainkat úgy, hogy ,,Szeretnék¨ vagy ,,Szükségem van¨. A ,,Tudnál¨ formula esetében a férfiak arra asszociálnak, hogy a nő kételkedik a képességeikben. Ha például moziba akar menni, ne azt kérdezze: ,,Van kedved moziba menni?¨ Mert ha a férfinak nincs kedve, akkor biztosan nem válaszolja azt, hogy: ,,Persze, menjünk moziba, ha szeretnél.¨ Mondja ki inkább egyértelműen: ,,Moziba akarok menni. Velem tartasz?¨ A férfiból a ,,Szörnyű napom volt ma¨ formula pánikreakciókat vált ki, hiszen azt gondolja, hogy még az Ön napi gondjait is neki kell megoldania. Ehelyett mondja azt neki: ,,El kell mesélnem neked a mai őrült napomat.¨ Ebben az esetben párja tudni fogja, hogy nincs más teendője, mint Önt végighallgatni.
2. Megszakítás
Természetes, hogy legszívesebben félbeszakítanánk partnerünket, ha vádaskodik, vagy rosszul ítél meg egy helyzetet. De neki is joga van ahhoz, hogy kifejtse a véleményét és az érzéseit, még akkor is, ha mi egészen másképp látjuk a dolgot. Ráadásul a félbeszakítás pillanatok alatt felpörgeti a beszélgetést, a vita hevesebb lesz, és akár kiboruláshoz is vezethet. A férfiak ugyanis épp a megszakítások által érzik veszélyeztetve hatalmukat, tekintélyüket. Hagyjuk inkább, hadd beszélje ki magát, és közben gondolkozzunk azon, mit is válaszolhatnánk a vádakra. Azt azonban mindenképpen tudatosítanunk kell benne, hogy végig fogjuk mondani a mondókánkat.
3. Monológok
Ne fojtsa meg a partnerét szóáradatokkal. A vég nélküli monológok sehová nem vezetnek. A kedves ilyenkor vagy azonnal kikapcsol, vagy feldühödik, mert úgy érzi, hogy elnyomják. Az elnyomás pedig ellennyomást vált ki. Mondja ki egyértelműen, mit szeretne, vagy mi az, ami zavarja Önt. De időnként azért kérdezze meg tőle, ő hogyan látja a dolgot. Hagyja, hogy párja is kifejtse a véleményét.
4. Hallgatás
A férfiak mesterien vonják ki magukat egy nekik nem tetsző vagy számukra unalmas beszélgetésből konzekvens hallgatással. Ilyen esetben, ha megfeszül, sem tudja újra rávenni a társalgásra! Ha ekkor Ön felhúzza magát, és rákezd a már unalomig ismert vádaskodásokra, máris kész a baj. Megfigyelte, hogy ha viszont Ön nem válaszol a kedvese felvetésére, akkor azt ő beleegyezésnek értékeli? Fordítsa ellene saját „fegyverét”! Ha tudatosan kirekeszti magát a beszélgetésből, mondja neki azt, hogy Ön beleegyezésként értékeli a hallgatását, és ennek függvényében fog dönteni. A férfiak gyűlölik, ha megvonják tőlük a döntés jogát.
5. Témaváltás
A példaként használt párbeszédben azért is fajul el a helyzet annyira, mert a férfi ügyesen vált témát: arra tereli a szót, kinek milyen jogai vannak a kapcsolatban. Addig ugyanis csak arról folyt a vita, hogy a nő beszélgetni szeretne ahelyett, hogy az újság hátlapját bámulja. A nő felismerte, hogy a férfi témát váltott, és ezt nem is hagyta szó nélkül. De a férfi erre még egyet fordított a beszélgetés kerekén. Legjobb, ha ilyen esetekben mindig arra törekszünk, hogy visszatérjünk a kiindulóponthoz, mert ha ez nem sikerül, vég és értelem nélküli veszekedésfolyam alakulhat ki.
6. Megértés
Tipikus jelenet: megpróbál tisztázni valamit a partnerével, de ő az egészet egy teljesen más összefüggésben adja vissza, aminek semmi köze ahhoz, amit Ön el akart érni. Természetesen előfordulhat, hogy a partnere félreértette. Ám az is lehetséges, hogy szándékosan rosszul értelmezi Önt, vagy azért, hogy provokálja, vagy hogy ráébressze, ne mélyedjen el jobban a témában, amely már most fárasztja őt. A legjobb stratégia: mondja el a partnerének, milyen fontos ez az ügy Önnek, és hogy szeretné, ha ő is komolyan venné. Tudassa vele azt is, hogy Ön természetesen azzal a tudattal is képes tovább élni, hogy neki más véleménye van, de nem kedveli ezeket a játékokat.
7. Kényszerítés
Előfordul, hogy holtpontra jutunk egy vitában. Ilyenkor van, hogy tisztességtelenné válunk, és megpróbáljuk kényszeríteni a másik felet. Például azzal, hogy megkérdőjelezzük a kapcsolat fennmaradását. Ezek a fenyegetések veszélyesek, hiszen partnerünk elveszítheti a belénk vetett bizalmát, ha azt érzi, egyetlen veszekedés megkérdőjelezheti a kapcsolatot. Ilyen esetekben a férfiak visszahúzódnak, és a saját szemszögükből vizsgálják meg a helyzetet. Ha tényleg kételkedünk a kapcsolatunkban, beszéljünk erről partnerünkkel, de más összefüggésben.
8. Kategóriák
Példánk legvégén a nő olyan szót használ, amely bonyodalmakhoz és sorozatos szemrehányásokhoz vezethet. Mellőzzük a „mindig” és a „soha” szavakat egy olyan szituációban, amely ártalmatlannak indult, de felkorbácsolódtak az indulatok. Valójában senki sem tesz valamit „mindig” vagy „soha”. A kategorizálások, mint a „minden férfi” kezdetű mondatok is, negatív véleményt fejeznek ki, és lelepleznek bizonyos tehetetlenséget az érvelésben. Ráadásul a férfiak szótárában nincs jelentésük az általánosításoknak és kategorizálásoknak. Érvelésünk elmosódottnak hathat, ezért nem is vesznek bennünket komolyan. Mondjuk inkább ezt: „Most az zavar...” vagy „Ma elfelejtetted...”
9. Harmónia
Órák óta ugyanazokat a köröket rója, és mégis azt érzi, a partnere egyszerűen nem érti meg. Ne zárja le úgy a beszélgetést, hogy „jó, jó, igazad van”, ha erről nincsen százszázalékosan meggyőződve. Ne teremtsen látszatharmóniát csak azért, hogy be tudja fejezni a beszélgetést, mert a partnere még azt hiszi, hogy tényleg megértette az ő álláspontját. A valódi probléma azonban megoldatlan maradt. Mondja inkább így: „Azt hiszem, ebben a pillanatban nem tudunk dűlőre jutni. Holnap beszéljünk még erről.” Engedje lélegzethez jutni magát és a kedvest, azután gondolja át még egyszer az érveit!
10. Kiengesztelés
Hosszasan és alaposan megbeszéltek egy problémát, és felismerték, hogy véleménykülönbségük egy aprócska félreértésen alapult. Mindketten ugyanarra gondoltak, de másképp fejezték ki magukat. Ne csak annyit mondjon: „Nagyszerű, hogy meg tudtuk beszélni.” A félreértések megoldása ugyanis – legyenek akár csak a férfiak és a nők különböző kifejezésrendszerén alapulóak is – komoly munka. És ezt méltányolni kell. Kanyarintsanak egy kiengesztelő szertartást, menjenek el egy étterembe, nyissanak ki egy üveg jófajta bort. Találjanak egy szimbólumot, amely kifejezi: „Egyetértünk és megbékélünk”.
Az „Igazság” az, amiről sosem tudni, hogy valós vagy sem.. De egy biztosan „Igaz”, hogy könnyebb „nem Igazat mondani”, mint ellenkezőleg. Legalábbis rövid távon mindenképp.. Mert előbb-utóbb a „nem Igaz” mondás olyannyira elfajul, hogy amikor őszinték akarunk lenni, nem leszünk-mert azzal a korábbi „nem Igazmondásaink” leleplezését kockáztatnánk. Azt pedig úgy-e minden áron védelmezni akarjuk, még akkor is, ha tisztában vagyunk a későbbiekben való „nem Igazmondó” tetteink fényre derülésével.
