Szeretet, avagy Szerelem? I.

Olykor egy és ugyanazon jelentést társítunk mindkét „szónak” („fogalomnak, világnézetnek, megnevezésnek, érzésnek”). Mindamellett, hogy nagy részét, a „szavak” alapvető rokonsága, hasonlósága, hangzása képezi, mint esetünkben az első négy (ill. öt) betű.. csupán ennyi.

A Szerelmünk.. a Szerelem érzetünk idővel, „puszta” Szeretetté formálódik. A „puszta” megnevezés, inkább a szó szerinti pusztát foglalja magába, mintsem a megszokott „pusztán csak szeretet” – lekicsinylés, értéktelenség jelentését. A Szeretet végtelenségét, korlátlanságát jelképezi, a Szerelemmel ellentétben.

A Szerelem, „csupán” egy állomás, egy zárt tér.. egy kis kert, nevezzük bárminek, de nem végtelen, nem tart és nem is tarthat örökké. Úgy tartják, és részben így is van, hogy a Szeretet szinonimái a követezőek lennének: vonzalom, vonzódás, ragaszkodás, kötődés, érzelmi kötelék, odaadás, önzetlenség (stb.) és nem utolsó sorban, a Szerelem. Nem mindenhol lelhető fel ez utóbbi megállapítás, de „sajnos” előfordul. Mint újszerű tévedés, hogy a Szeretetet a Szerelemhez hasonlítják. Ha arra kellene választ adnom – köztes válaszlehetőség nélkül -, hogy van-e köze a Szeretetnek és a Szerelemnek (nagy mértékben) egymáshoz, igen (teljes mértékben) – nem (egyáltalán) válaszlehetőségek mellett, azt felelném: egyáltalán. Értelemszerűen senki sem fog ilyet kérdezni. Tehát pillanatnyilag van köztes, és van is közük egymáshoz.. ha több nem is, de az első négy (öt) betű hasonlósága szemmel látható.

Személyes véleményem, hogy – ha a Szeretethez kapcsolatbeli szinonimát kellene társítani (nem rokonsági, apa –anya –fia –lánya -barát stb., viszonyt értek ez alatt, hanem párkapcsolatit), nyersen fogalmazva, a Megszokást tenném első helyre a szinonima szótárban. A Szerelemérzetet mindössze valakinek a nem-ismerése, a kihívás, a megismerés utáni vágyódás – az emberi ösztön kelti. Meglátni, és megszeretni – van ilyen, nincs ilyen – Van ilyen. Meglátod, és megtetszik/megszereted. A Szeretet pedig tág fogalom, Szeretni lehet a zenét, a napot, az ételt. Akkor miért ne Szerethetnénk valakit első pillantásra, csekély nemes egyszerűséggel. Nem vad - Szerelmi értelemben.

(És) többnyire váratlanul veszi kezdetét egy kapcsolat kialakulásának folyamata, a Szeretetre való esély megadása, és megkapása. Egy röpke szóváltás, egy szelíd mosoly, egy jól-elsütött poén, és máris Szimpátiáról beszélhetünk. Érdekelni kezd a személyisége - minden, ami Ő, és minél többet beszélsz vele, annál kellemesebb a társasága, tehát máris érvénybe lép, a bizonyos szintű Kötődés. Naponta többet gondolsz rá, mert úgy jó neked.. egyre többet kommunikáltok.. jól érzitek magatokat egymás társaságában (és most csak Internetes csevejre gondoltam, személyesen tempósabb). Ezt követően tanakodni kezdesz - ha a virtuális világban ilyen hatással van rád és te őrá, meddig fokozhatnátok még ezt? A csillagos égig? A végtelenségig? Ennél a pontnál már Ábrándozásról beszélhetünk.. Itt már gyepre-fejtünk ill. nem, de már nincs vissza út.. Többet beszéltek arról, hogy Nektek találkoznotok kell, mert már nem elég az Internet, amit azon keresztül átadhattatok, átadtatok egymásnak. Már-már beszámoltok mindennapi ténykedéseitekről.. ha elmész valahová, Ő jár a fejedben, igyekszel haza.. a WC-zés után a kézmosásról is megfeledkezel.. ha elmegy valahová, poénosan de valójában őszinte gondolattal, utalsz arra, hogy siessen "haza", és ő így is tesz, nem azért mert papucsállatka, hanem mert Ő is ugyanúgy érez, mint te.. Ragaszkodás :-“ De még mindig nem találkoztatok. Hogy lehet ez? Talán egy picikét távol vagytok egymástól, nem olyan egyszerű.. és Hiányozni kezd. (És) így tovább és így tovább.. Ez mind-mind a Szeretet egy-egy parányi megnyilvánulása, fázisa. A Vágyakozás fokozatos fejlődése következményeként, a kezdő „érzések”, átformálódnak Szerelemmé.

Világos, hogy valaki megismerésére, kiismerésére egy élet is kevés.. tény, ahogy az is –de csak kevesek számára-, hogy ez teljesen érthető, normális (és a kedvencünk – nekünk embereknek), Logikus. Mert a logika hajt mindnyájunkat, logikát keresünk mindenben. A logika valójában álca, álcája egy kérdésnek, a kérdés pedig a „Miért?”. Mert a „Miért?”-et keressük.. ill. a „Logikát”. Micsoda véletlen, semmi közük egymáshoz, mégis ugyanazon jelentéssel bírnak :-“ Tehát Logikus, hogy valaki megismerésére/kiismerésére egy élet is kevés. Mivel az ember nap mint nap változik, új dolgokat tanul, új dolgokat fedez fel, ezzel egyidejűleg változik a személye, személyisége, a meglátásai, a nézetei, egyre tapasztaltabb lesz, ilyen vagy olyan értelemben. Mert nem csak a világ fejlődik rohamosan –függetlenül attól, hogy előre vagy hátra-, hanem az ember is, ugyanúgy. Ebben a sémában sosem érhetjük utol az illető fél megismerésének lehetőségét, mindig több lépéssel előttünk jár. Talán ha fogantatása percétől egy hullámhosszra lennénk kötve, és minden egyes gondolatát – tapasztalatát és változását megismerhetnénk, talán akkor, utolérhetnénk.. talán. DE biztos, hogy akkor sem :-“ 

Kocka nyelvezettel:

Egy szuperhiper számítógép (legyen például, Zeus Jupiter) megismer egy szuperszonikus fényképezőgépet (legyen Canon EOS 5D Mark II EF 24-105), összejönnek, adagolják egymásnak és egymásba a biteket, bájtokat, kilobájtokat. Megvan a bizonyos kapacitásuk, befogadóképességük (az egyszerűség kedvéért a merevlemezről beszéljünk). De a mai rohanó világban nem csak az adatokat módosítjuk a merevlemezünkön, hanem maga a merevlemezt is lecseréljük, nagyobbra, gyorsabbra, amire pedig régen szükségünk volt, ma már nincs, és töröljük, mert változunk. Megvan egy bizonyos véleményünk, felfogásunk, nézetünk a bizonyos időben, amikor a párunkat "megismerjük”. Megtudjátok egymásról, hogy a Vallási nézetetek X és Y irányba eltér (nem lényeg), na egy bit letudva, jöhet a többi millió bájt, kilobájt, megabájt, gigabájt, terabájt (petabájt, exabájt, zettabájt és yottabájt). Tegyük fel, eljutunk a kilobájtig letudva a bájtot.. nagy haladás! De közben a Vallási nézete megváltozik a kedves párodnak, tehát ismét vissza kell menned a bit-hez, és ezt lehet fokozni a végtelenségig.. Személy szerint így látom logikusnak az "Egy élet is kevés, hogy megismerjünk/kiismerjünk valakit" fogalmat, vagy nevezzük bárminek. De mindezek ellenére, a bit részlegben elég információ található, amely kivetítheti azt a képet az emberünkről, amely alapján eldönthessük, hogy Szerelmünket birtokolhatják vagy sem.

Ezt követően a lépcsőn felfele, már nem a Szerelem érzet az, ami összeköt bennünket, hanem a Szeretet.

„Ne azért Szeress valakit, mert veled van - azért legyen veled, mert Szereted.”

Idővel ez a képlet - pillanatnyi képlet -, tehát akár illúziónak is mondható, de nem gond.. illúziók nélkül nem lenne bátorságunk, a bit-ről a bájt-ra lépni, majd bájt-ról a bit-re, és fordítva.. Ebből következik, hogy a Szeretet fontosabb, mint a Szerelem. Szerelmesek lehetünk néhány hónapig, néhány évig, ha igazán kiváltságosak vagyunk. A Szeretet, ami egy életen át fog kísérni. Annak a tudatosulása, hogy a hosszú és boldog kapcsolat éltető eleme, nem más mint a Szeretet, nem pedig a Szerelem, ill. a Szerelem mint múló „állapot”, mérföldkövet képez. Míg a Szeretet – ezzel ellentétben, elkísér utunkon, legyen az bármilyen hosszú is.

Ebben az értelmezésben, a boldog kapcsolat éltető eleme, a Szeretet. De ez „csak” egy fogalom. Mi az, ami fenntartja mindezt? Ami életre kelti? Ami táplálja az idők folyamán?

Mi a hosszú és boldog kapcsolat titka?