"Azt hiszed, bárkit is segíteni fogok? Nem! Ne várd tolem, hogy bárkinek is a segítségére legyek! Arra sem számítok, hogy bárkinek kárt okozok. Ha téged kár ér, azt te okoztad; és ha segítség, azt te adtad. Valóban te! Azt hiszed, az emberek segítenek téged? Nem. Azt hiszed, az emberek támogatnak téged? Nem.
..A lényeg az, hogy a legtöbb dolgot, amit érzünk és gondolunk, saját magunk idéztük a fejünkbe, beleértve azt is, hogy az emberek segítenek nekünk.
Azt hiszed, azért segítenek az emberek, mert szereted oket? Nos, újságot mondok neked. Sohasem szeretsz senkit. Csupán szerelmes vagy abba az eloítélettel és reménnyel teli gondolatba, amelyet arról a személyrol alkottál. Gondolkozz ezen egy percig! Soha nem vagy szerelmes senkibe; abba az eloítélettel teli gondolatba vagy szerelmes, amelyet arról a személyrol alkottál. Hát nem ez az, ahogyan kiábrándulsz a szerelembol?
Másként fogod fel, ugye? "Hogy okozhattál ilyen csalódást, amikor annyira bíztam benned?" - mondod valakinek. Valóban bíztál bennük? Soha nem bíztál senkiben. Ezzel ne gyere nekem! Ez a társadalmi agymosás része. Soha nem bízol senkiben. Csupán az ítéletben bízol, amelyet arról a személyrol alkottál. Szóval mirol is panaszkodsz? Tény, hogy nem szereted azt mondani: "Pocsék volt az ítéletem." Ez nem túl hízelgo számodra, ugye? Inkább így szólsz: "Hogyan okozhattál ilyen csalódást?"..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Üdv olvasó,
Amennyiben megjegyzésed közzétennéd -megkérlek, hogy lehetőleg névvel tedd azt.
Megértésed köszönöm.