Minden napra egy csipetnyi..

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

- Esküszöm bármit megteszek.

- Jól van. Hány állatotok van?

- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

- Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.

- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

*

Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettől kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván:

- Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.

*

- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?

- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.

- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?

- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.

*

 „Hogy szabaduljak meg a félelemtől? - Hogy szabadulhatnál meg attól, amihez ragaszkodsz? - Azt mondod, hogy valójában én ragaszkodom a félelmemhez? Ezzel nem értek egyet. - Gondolj arra, hogy mitől véd meg a félelmed, s majd egyetértesz. Rájössz az ostobaságodra is.”

(Anthony de Mello)