Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jó kedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is.
Egy
nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az
érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a
szigetet.
Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért.
A gazdagság ment el egy Luxushajóval.
A szerelem megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál engem vinni?
Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel. Itt neked nincs helyed.
Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
- Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?
Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat".
A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette.
- Szomorúság, el tudnál engem vinni?
Oh, szerelem, mondta a szomorúság, én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.
A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is hallotta hogy a szerelem hívja öt.
Hirtelen azt mondta egy hang:
Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged.
Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partra szálltak az öreg elment. A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást.
- Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?
Az idő volt az, mondta a tudás.
- Az idő? kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?
És a tudás erre azt felelte:
Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Üdv olvasó,
Amennyiben megjegyzésed közzétennéd -megkérlek, hogy lehetőleg névvel tedd azt.
Megértésed köszönöm.