Az Út..

I.

Az út, mely szóba-fogható,

nem az öröktől-való;

a szó, mely rája-mondható,

nem az örök szó.

Ha neve nincs: ég s föld alapja;

ha neve van: minden dolgok anyja.

Ezért:

aki vágytalan,

a nagy titkot megfejtheti;

de ha vágya van,

csak a dolgokat szemlélheti.

E kettő mögött közös a forrás,

csupán nevük más.

Közösségük: csoda,

s egyik csodától a másik felé tárul

a nagy titok kapuja.

II.

Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyű megalkotja egymást,

hosszú és rövid alakítja egymást,

magas es mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi s későbbi követi egymást.

Ezért a bölcs

sürgés nélkül működik,

szó nélkül tanít,

nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,

alkot, de művét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

beteljesült művét nem félti,

s mert magának nem őrzi,

el se veszíti.

/Lao-Ce...Weöres Sándor fordításából részlet.../