Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A
fák törzseinek hatalmas volt az átmérője. Sokat kellett dolgozni a
fakitermeléssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a
munkamódszerük nem egyezett: az első kitartó munkával vágta a fába
fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán és akkor is csak rövid szünetet
tartott. A másik favágó óránként hosszabb pihenőre megpihent...
Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan
tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte
hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást és a fák
is nagyjából egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemeinek.
- Nem értem a dolgot - mondta. - Minden órában kiadós pihenőt tartottál és mégis előbbre vagy.
- Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem
láttál az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogy
megélezzem a fejszémet - mondta a másik favágó.
A tanulság:
Rengetegen elkövetik azt a hibát, hogy mindent bele adnak a munkájukba,
vállalkozásuk építésébe, látástól-vakulásig dolgoznak, még sem jutnak
egyről a kettőre. A sikerhez vezető úton saját magunk fejlesztése,
képzése ugyanolyan fontos, mint a kitartó, kemény munka. Ezért hát
mindig szánjunk időt arra, hogy fejlődjünk.
/forrás: google/
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Üdv olvasó,
Amennyiben megjegyzésed közzétennéd -megkérlek, hogy lehetőleg névvel tedd azt.
Megértésed köszönöm.