Mese a kis lélekről..

- 1 -

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra. "Én vagyok a fény - mondogatta - én vagyok a fény."
Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalását. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyafény a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát annak, Aki és Ami Valójában. Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy így szóltam egy napon:
-Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?
-Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! - kiáltotta a kicsi lélek.
-El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. -Fordulj a sötétséghez.
-Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.
-Az, ami te NEM vagy - válaszoltam, és a lélek megértette.
Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette. Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: "Atyám, atyám, miért hagytál el engem." Miként te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és MINDIG készen állok rá, hogy hazahívjalak.
Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget. És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami NEM vagy. Csak adj hálát a teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy - és Aki Lenni Akarsz.

- 2 -

-Isten bármely töredéke lehetsz. Amelyik csak akarsz - mondtam a Kis Léleknek. -Te vagy az Abszolút, mely megtapasztalja önmagát. Isten melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni? -Tehát van választásom? - kérdezte a Kis Lélek.
-Igen. Megtapasztalhatod Isten bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.
-Rendben. - felelte a Kis Lélek. -Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.
-Senkinek sem kell megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem. -Senkinek sem kell megbocsátani? - kérdezte némiképp hitetlenkedve a Kis Lélek.
-Senkinek. - ismételtem. -Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket? - Erre körbefordult, s meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke. Jöttek a Királyság legtávolabbi zugaiból is, mert hallották, hogy a Kis Lélek rendkívüli párbeszédetfolytat Istennel.
-Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! - kiáltott fel a Kis Lélek. -Akkor hát kinek bocsássak meg?
Erre egy lélek kilépett a tömegből.
-Nekem megbocsáthatsz. - mondta ez a Barátságos Lélek.
-Miért? - kérdezte a Kis Lélek.
-A következő életedben olyan dolgok fognak történni, amikért megbocsáthatsz - válaszolta a Barátságos Lélek.
-De miért? Mit tudsz tenni ellenem, Te, a Tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?
-Ó - mosolyodott el a Barátságos Lélek -, biztosan kitalálunk majd valamit.
-De miért? - A Kis Lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges "gonoszságot" tudjon tenni.
-Egyszerű - magyarázta amaz -, megtenném, mert szeretlek. Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni, nem? Egyébként te is megtennéd értem ugyanezt. -Én?! - ámuldozott a Kis Lélek.
-Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltunk, te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor. Voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb Részeit. Mert megértettük, hogy...
-Amikor az Vagy, ami Nem Vagy, akkor ami Te Vagy, az nem Te Vagy.
-Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a "gonosz" nélkül nem ismerheted meg a "jó"-t. Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világodban ennek a valaminek, vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami, bármi legyen is, létrejöhessen.
A Barátságos Lélek ezután elmagyarázta, hogy azok az emberek Isten Különleges Angyalai és az az állapot, Isten Ajándéka.
-Egyetlen dolgot kérek cserébe - jelentette ki a Barátságos Lélek.
-Akármit kérhetsz! - kiáltotta a Kis Lélek. Alig bírt magáva az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhatja. Megértette Isten Tervét.
-Abban a pillanatban, amikor ütlek, verlek, és a leggonoszabbakat művelem veled, amit csak el tudsz képzelni... emlékezz, hogy ki is vagyok valójában.
-Ó, nem fogom elfelejteni! - ígérte meg a Kis Lélek. -Találkozunk a tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!