A Szív ébredése..

Sok éven át bezárva éltem.. gondolatomat, igazi érzéseimet nem tudta senki, de Én sem.. azzal, hogy csak magamban tartottam én sem láttam valóságos képet. Szeretet hiányban szenvedtem.. kerestem.. vártam.. vajon mikor fog valaki engem szeretni azért aki vagyok(?) Mikor kell majd feladnom a sok álarcot(?) a sok alkalmazkodást..(?) De hiába volt minden.. hiába próbáltam a legjobb lenni, hogy észre vegyenek, hiába alkalmazkodtam a világba.. hiába vártam, hogy
valaki szeressen.. Nem kaptam mást csak fájdalmat, eldobást, szégyent, megvetést..

Már kezdtem elhinni, hogy ez a sorsom.. nem fog senki engem szeretni.. magányosan néztem a csillagok fényét.. vajon érdemes-e remélnem ilyesmit? Kóboroltam az érzelem világban, szenvedtem a magányban.. minden fájt és mégis tűrtem.. hisz mást nem ismertem.

Egy nap írásokat olvasva.. úgy éreztem felszakadt a szívem.. nem vagyok én egyedül, más is érzi azokat amiket én.. zavar támadt énbennem, nagy káosz.. gondolataim sötétségben.. felszabadult minden fájdalom, felszabadult minden titkos gondolatom. Értettem, de mégsem.. szabadságra vágyott lelkem.. de mégis annyi lánc fogott.. Vártam, reméltem majd valaki kisegít engem ebből a nagy káoszból.. éreztem, hogy közel vagyok ahhoz, hogy megértsem, mégis nagyon távoli volt minden értelem. Fájt, hogy nem segítenek nekem.. "magadban kell megfejtened.. senki nem segíthet neked..". Nem értettem, de miért? -Miért nekem?

Nyitva volt a szívem, nyíltan beszéltem emberekkel gondolataimról.. erre válaszképpen nyitott gondolatokat kaptam.. sokat tanultam én ezzel, önmagamat! Sok-sok estét, éjjelt törtem a fejem.. önmagamon.. a multon.. az embereken akik jöttek mentek az életemben.. érdekes élményeken mentem át.. Utólag minden másképpen tünt.. fájdalmak felszakadt értelmes érzések helyére pottyantak.. Hirtelen úgy éreztem megismertem magam.. fantasztikus szabadságot érezve ezzel. Szabad voltam szeretni mindent, mindenkit.. és végre érezhettem azt, hogy nem az gontos számomra, hogy szeressenek..

Ráébredtem sok éven át a nagy szeretethiány.. nem volt más mint várakozás.. Vártam, hogy szeressenek és közben elfelejtettem én szeretni embereket.. Csalódás, fájdalom, várakozás leláncolta szívem.. bezárt.. és szeretet zárt szíven nem megy át. Azóta, hogy kinyitottam szívem, sokszor látom mások nyitódását.. nyitott szívre nyitott szív a reagálás.. zártra zárt. Zavaró látni, mások, hogy zárják, lakatolják, önmagukat.. szívük mélyébe közben a kulcsot is elrejtik.. néha megmutatják de hamar bezárul..

Az ilyen szívet kinyitni sok türelemmel járó feladat.. de megéri.. mert: Igaz barátság születik.